Ördögszekér- A boszorkány fejedelemlány

Most olvastam el másodszor, és úgy gondoltam, hogy érdemes lenne megemlíteni. S mivel én már mindent tudok, amit el szeretnék mondani, ezért úgy gondoltam, hogy megosztom tapasztalataimat mással is. Úgy láttam, hogy sokan keresik ezt a könyvet és mivel nehezebben szerezhető be, mint talán más könyvek, ezért gondoltam, itt szólok róla néhány szót. A téma nehéz és kényes. Aki olvasta már tudja...aki nem megtudja most. A könyv, amiről szó lesz, az Makkai Sándor regénye, az Ördögszekér.
A cselekmény 1601 tavaszán kezdődik, mikor az elárvult Báthory Gábor és húga, Anna Ecsed várába érkeznek, hogy nagybátyjuk, Báthory István országbíró nevelje őket tovább, mivel neki magának nincs gyermeke. Az országbíró felesége, Drugeth Fruzsina azonban gyűlöli az árvákat, akik ezt megérzik. Később megtekintik a bástyájuk ablakából a Báthory-birodalmat....vagyis a három vármegyét az ecsedi láp körül, amelynek ura Báthory István. A gyermekek megkapják az ajándékokat is: két vadászkutyát, Gábor egy apródot, a kislány egy szobalányt, a paraszti származású Sárát. A kislány lefekvés előtt elmeséli fiatal úrnőjének, hogy a várban kísértetek vannak, többek között egy fejetlen Báthory-fiú üldöz, "kerget" egy szép kisasszonyt. Sára röviden elmondja szégyenletes történetüket is: a fejét a hóna alatt tartó kísértet és a kisasszony valaha testvérek voltak, akiket apjuk megölt, mert szeretőkké lettek: a fiú fejét levágta, a leányt kútba dobatta.
Lefekvés után Anna nem mer elaludni, mert egy denevér (amit ő kísértetnek hisz) kioltja a gyertyát. Igy a kislány bátyja ágyában tölti az éjszakát, akinek Csáky, a legidősebb apród időközben telebeszélte a fejét a lányokról. A fiatal Gábor, gyermekes butasággal és naívsággal hasznosítani is akarja tudását, amit az apród csepegtetett bele és mindjárt végigsimítja Anna karját, hogy lássa, jó érzés-e. Elalvásuk után a kísértetek ott keringenek fölöttük.

Az élet megindul Ecsedben. Sára néni, a várkapitány felesége reggel felfedezi, hogy a két gyermek együtt fürdött, s majd elájul ijedtében. Majd részt vesznek az első protestáns istentiszteleten, ahová a katolikus Anna azért a nyakában magával viszi a Szűz Mária érmet, amit még lengyel mostohájától (aki őt nagyon szerette) kapott. És kéri az Urat, hogy vegye el tőle a gonosz álmokat, amelyekben ő már nagylány és Gábornak nincs feje...

Megismerkednek Pállal, egy diákkal, aki külföldről jött haza, ahol a várúr nagylelkűségéből tartózkodott és egy kis incidens is történik: Gábor meglovagolja Villámot, Báthory fehér harci ménjét, s bár a megvadult lovat sikerül megfékeznie és betörnie, meggyűlöli az állatot és eldönti, hogy elpusztítja alkalom adtán. Anna, aki szívvel-lélekkel a bátyja pártján van, rákiabál a kis Jósika Zsigmondra, aki állandóan őt bámulja szerelmes szemekkel, hogy ne bőgjön ott, hiszen ura (vagyis Gábor) megfékezte a lovat. Ez a mondat meglepi még a gonosz, gúnyos, gőgös Csáky Istvánt is, (aki a történet szerint már 16 éves, idősebb Gábornál, aki 13 lehet vagy 14, Anna pedig 10 vagy 11) aki meg is jegyzi, hogy az ő uruk azért még nem Gábor.
Gábor eldönti, hogy megöli az engedetlen lovat. Ezzel egy időre vége szakad az apródok és a fejedelmi gyermekek barátságának.

Később felújítják ezt a barátságot, a gyermekek, akiket Csáky mindenféle mulatozásra csábít. Anna napját is úgy ünnepelik meg, hogy a kislány végül az asztalon, Gábor egy székben köt ki holt részegen. Pál találja meg őket, szobájukba viszi a két gyermeket, anélkül, hogy felébrednének. Csáky a büntetés elől megszökik Ecsed várából.

Anna a vadászatban leli örömét. Egy éjjel félálomban a nádasban hattyúkat lát, de tündéreknek nézi őket, aki csalogatják közéjük és azt suttogják neki, hogy a tündérség az, hogy más fájdalmán kacagni tudjon, szerelmet keltsen, s maga ne lángoljon, a vérben gyönyörködjön és csak önmagának éljen. Félálmában megjelenik neki Rebi néne is, Drugeth Fruzsina bizalmasa, aki elkergeti a tündéreket, mondván: még nem mehet közéjük Anna. A lány ekkor kezdi érezni, hogy ő más.
Már 13 éves de legalább 15-nek látszik, már ekkor is gyönyörű hajadon. Egy este kisurran a huszárvárba táncba, ahol Rebi néne mindenféle gonosz dolgot mond a fiataloknak az úrfiról és a kisasszonyról. Anna cseléd ruhában van, amit Sári szerzett neki, senki nem ismeri fel. Hisz az úrilány nem érintkezett a kastélyon kívüli cselédekkel és várbeli szolgákkal, katonákkal.
Később táncba viszi egy becsípett kocsis, aki arra kéri, hogy töltse vele az éjszakát az istállóban. A csókja azonban kijózanítja a lányt, elszalad. A kocsis utána. Sári alig tudja utolérni és visszatartani, szegényt szinte összerúgdossa a legény részeg dühében, amiért elszalasztotta a gyönyörű lányt és az ígéretes éjszakát. De a férfi haragja csak addig tart, míg Sára be nem vallja, hogy a várúr unokahúga, Anna kisasszony volt az a lány, akivel táncolt, s akiről a kocsis azt hitte (hisz Anna is így mondta), hogy falubeli lány. A férfi erre valósággal megdermed a félelemtől. Hallhatott azonban valamit a fiatal Anna már akkor is rendkívüli és szinte természetellenes szépségéről, mert felsóhajt: "Akkor azért volt olyan szép...". És elrohan.
Másnap Sári jelenti úrnőjének, hogy a kocsis véresre verte a lovakat az éjjel, s aztán felkötötte magát az istállólámpa szögére. Anna ekkor veszi a fejébe, hogy ő boszorkány és a vár népe is félni kezd tőle. Időközben megjelenik a várban egy félkezű ötvös, aki felismeri Annában a művészi lelket és kiformálja azt. Még az ötvösmunkára is megtanítja a lányt. A lány megérti az öreg művészetét, a művészetet, mely csak szemlél és ábrázol, de nem érez (ami ellentmond a művészet mai fogalmainak), és amelyért "Erdélyben felakasztanák". Mikor Anna megkeményedett, művészi szíve "elkészült", az öreg ötvös készít Annáról egy metszetet, amelyen mint gyönyörű nádiboszorkányt ábrázolja a lányt.
Időközben Sára néni megbetegszik, s bár Anna tiszta szívből ápolja és reménykedik a gyógyulásban, az idős, szelíd, jóságos asszony meghal. De mielőtt meghal Anna bevallja neki, hogy boszorkány és két lelke van: egy, ami a jóra és egy, ami a rosszra hajtja. És nem tudja, melyik fog győzni. Az idős asszony is bevallja, érezte Annában a kettősséget már érkezése napján, de nem értette. Abban is igazat ad Annának, hogy ha nagy lelke fiú testbe született volna, dicsőséget szerezne neki. De lány lett, s így csak romlására lesz. Ellátja jó tanácsokkal, és ígéri, hogy könyörögni fog lelkéért. Sára néni öreg férje és Anna által körülvéve hal meg, akik utolsó percéig mellette maradnak. Anna később rézmetszetet készít öreg dajkája arcáról.
A fiatal Gábor eközben visszatér a hadjáratból (ahol sikerült elpusztítania nagybátyja kedves lovát) és elbűvöli húga csodás szépsége, de azt is hozzáteszi: még szebb lenne, ha törődnék is magával. A lány megsértődik ezen.
Rudolf császár időközben küldöttséget meneszt Ecsedbe, azzal a kéréssel, hogy Erdély (és tán Magyarország) legnagyobb földes ura küldjön neki segítséget az ellene lázadó erdélyi hadak ellen. Ez alkalomból rokonok érkeznek a várba, köztük Nádasdy Ferenc felesége, az ecsedi várúr húga, Csejte úrnője: a pokoli szép Báthory Erszébet. A nagynéni gondjaiba is a veszi a gyönyörű, de igencsak elvadult hugicát és igazi grófnőt farag belőle. Mikor a küldöttség megérkezik (kiket a császár segítségért küldött a várúrhoz), Erzsébet a küldöttség vezetőjének, Anna pedig egy fiatal grófnak, a titkárnak kezd "udvarolni" (talán Báthory István utasítására, de talán a tudtával, legalabb is). A harmadik estén mindkét nő leitatja udvarlóját, úgy, hogy a másnapi megbeszélésen mindkét férfi (és egész kíséretük) szánalmas állapotban, másnaposan jelenik meg. Báthory végül megtagadja a császár kérését, nem küld neki se pénzt, se ékszert se katonát, mondván: ha pénze lenne, akkor sem adna, a katonák pedig az ő, a császár rabló hordái ellen védik a lakosságot. A küldöttség távozik.
Anna eldönti, hogy belekóstol a testi szerelembe. Erre a célra egy fiatal török foglyot választ ki, Ali-t.

Ali állhatatosan szereti a gyönyörű, 15 esztendős várkisasszonyt, szerelmét meg is vallja neki, s bár aleány kéri, hogy menjen haza a kiváltott foglyokkal, nem megy.
Sárinak időközben udvarlója akad, de nem akarja elárulni, hogy kicsoda. Anna kérdezősködése dacára csak annyit árul el: a férfi, akit szeret, soha nem fogja elvenni feleségül. Anna hiába bátorítja, hogy legyen derűlátó. Aznap este (vagy néhány nap múlva) vadászatról hazatérőben megesik a szíve az elkínzott, szenvedő Ali-n és megengedi a fiúnak, hogy egyszer megcsókolja. A fiú szenvedélye az ő érzékeit is megremegteti.
Mikor Gábor szobája mellett halad el, furcsa hangokat hall, s mikor benyit, Sárit találja ott, bátyja karjaiban. A lány udvarlója Gábor volt....Anna úgy megy ki, mint akit fejbe ütöttek és a szobájába rendeli Ali-t. Éjjel, mikor a részeg Gábor hazatér a várbeli "portyájáról" véletlenül húga szobájába nyit be és az ágyon ott találja Ali-t, amint Anna mellett alszik. A lány egy pillanatra felébred és ránéz, de Gábor kisiet a szobából. A saját szobájába érve hangos, dühös kacagásba kezd majd elalszik. Másnap magával viszi Ali-t vadászni és számon kéri rajta, hogy hogyan mert az ő húgához érni. A fiú elismeri, hogy hiba volt, de azt is elmondja, hogy Anna parancsolta. Gábor dühbe gurul , amiért a török képes így "beszennyezni" egy főúri kisasszonyt és felszólítja, vívjanak meg Annáért. Ali hamarosan elesik, testét elnyeli a mocsár.
Este Anna megkérdezi a már erősen részeg Gábort, hogy hová lett Ali? Gábor bevallja, hogy megölte a fiút és a lányon is számonkéri ezt a lealacsonyító szerelmet (mert amit szabad egy férfinak, nem szabad egy nőnek...hiszen a nő gyermeket is szülhet). A lány azonban nem siratja szeretőjét, hanem bátyja karjaiba veti magát a boldogságtól félig zokogva, hogy Gábornak nem esett baja. A férfi elszörnyed a leány kegyetlenségén és megkérdezi, hogy micsoda ő? Anna kacagva vallja be, hogy boszorkány és kéri Gábort, ölje meg őt. A fiú könnyű sebet ejt késével húga bőrén, de aztán magához rántja a lányt, ajkát rátapasztja a sebre és mind szorosabban öleli a leányt, aki beleroskad bátyja karjaiba. A két fiatalon beteljesedik a testvérszerelem iszonyatos átka, mely érkezésük napjától a fejük fölött lebeg.

Báthory István haldoklik. Vagyona nagy részét Annára és Gáborra hagyja. Feleségéről bőkezűen gondoskodik, de eltávolíttatja Ecsedből. A nő még egy utolsó kísérletet tesz, hogy a két gyermeket Báthory kivesse kegyeiből és a haldoklónak feltárja a két fiatal bűnét. A haldokló csak annyit mond: az asszony a bűnös, ha ez igaz. Mikor az egész udvar előtt próbálja leleplezni a fiatalokat és tanúnak szólítja Rebi nénöt, Gábor kidobja a vénasszonyt az ablakon.
Anna belebetegszik a lelkiismeretfurdalásba, csak nagy későre gyógyul meg. Lábadozása alatt ismeri meg Bethlen Gábort, bátyja jobb kezét, aki Gábort a fejedelmi trónra segítette. Tiszta szerelem ébred benne a férfi iránt és úgy érzi, a lelkében élő boszorkány meghalt- de az érzés későn jön, Bthlennek már jegyese van, Károlyi Zsuzsanna. A szerencsétlen Anna szíve kökeményre fagy. Elköltözik Ecsedből. Nemsokára Sári is meghal (akit öregasszonyok szabadították meg a nem kívánt terhességétől). 18 évesen férjhez megy és Kerekibe költözik. Négy év múlva megözvegyül. Ez idő alatt számos szerető fordul meg ágyában (habár azt egyszer elismeri, hogy férje, Bánffy Dénes valójában jó ember volt, aki hamar rájött, hogy ifjú hitvese csak a látszat kedvéért ment hozzá), de védi őt bátyja fejedelmi palástja. Második férje Jósika Zsigmond, aki ismét becsületet ad neki (és aki gyermekkorától rajongva szereti). Ennek az idillnek hamarosan vége szakad, mikor Gábor elveszíti a fejedelmi trónt. Húgához megy Kerekibe, aki eltávolítja a várból Jósikát azzal az ürüggyel, hogy vigyen el egy levelet a császárnak. Gábor hajlandó lenne eladni Erdélyt a bosszúért. A regény sejteti, hogy a testvérek közt fellobog ismét a bűnös szenvedély. Gábor hamarosan távozik a várból, ellenfelei csapdába ejtik és megölik. Erdély fejedelmi székét Bethlen foglalja el.
Anna, kinek élete botrányoktól hangos, még egy utolsó kísérletet tesz, hogy elcsábítsa élete egyetlen igaz szerelmét, Bethlent. De terve kudarcba fullad. Jósika, akit négy év száműzetés után a fejedelem bocsánata hozott vissza Erdélybe vissza akarja kapni hűtlen asszonyát (bár a nemes urak azt tanácsolják neki, hogy inkább adjon hálát az Istennek, amiért megszabadult Annától), olyannyira, hogy börtönbe is vetteti az asszonyt, annak reményében, hogy a rácsok megtörik Annát és visszatér hozzá. De a büszke nő megveti egykori férjét, kutyának nevezi és inkább választja a börtönt. Végül megmenekül, de szinte minden vagyonát elveszik tőle, egyedül a tasnádi birtoka marad.Károlyi Zsuzsanna mindent magának akar. A börtönben találkozik Pállal, aki neki valójában féltestvére. A szelíd ember jobb életet kínál neki Heidelbergben, de Anna sírva elutasítja: amíg Bethlen él, addig nem hagyja el Erdélyt.
Néhány évre rá ezt a megmaradt birtokát is elveszik tőle, boszorkánykodás ürügye alatt. Megtalálják az öreg dajka képét is, amiről Zsuzsanna váltig hangoztatja, hogy őt ábrázolja, és hogy a Báthory-lány ezzel a képpel okozta az ő betegségét. Anna hiába bizonygatja, hogy a kép nem Zsuzsannát ábrázolja, nem hisznek neki. Anna mindenét elveszíti. Ismét börtönbe kerül, halálra akarják ítélni, de megszökik. Haját lenyírják a börtönben.

Évek múltával Bethlen meghal. Csáky István is ott van a halott ravatala körül és a második feleséget, Brandenburgi Katalint, Zsuzsanna utódját "szórakoztatja", mikor megjelenik egy asszony, aki megáll a halott fejedelem előtt. Csáky, úrnője (és talán szeretője) parancsára kikergeti a koldusasszonyt, akinek hajdani, vakító szépsége nem múlt még el egészen arcáról. A nő nevén szólítja Csákyt, de a férfi nem ismeri meg.

1636. Esterházy Miklós nádor udvarába egy szegény koldusasszony vetődik. A jólelkű nádor megsajnálja az őrült asszonyt és megkérdezi, hogy ki ő. Erre a nő annyit mond: Világszép Báthory Anna. A nádor bevezeti a palotába, kikérdezi őt, s megbizonyosodik felőle, hogy tényleg az egykori fejedelem húga áll előtte. A megrendült főúr befogadja a szerencsétlent, aki minduntalan Heidelbergbe akar menni. Ir az egyik jószágigazgatójának, hogy adjon az asszonynak Helmecen egy kúriát földet, szőlőt és jobbágyokat, hogy az egykori fejedelmi sarj éhen ne haljon az utakon.
De másnap reggel már nyoma sincs Báthory Annának a nádor házában.

Van egy szép virág, mely tavasszal kék szirmainak csillagával nevet a világra. De eljön az ősz, elszárad a virág és a megvadult szél nagy csomókban kergeti az utakon. A virág neve: ördögszekér.


Ennyi a történet. Itt pedig hamarosan az én hozzászólásaim következnek.