II. A szereplők
b.) Catherine Earnshaw ( majd Catherine Linton, Edgar felesége, Heathcliff szerelme):
Catherine Earnshaw az Earnshaw család fiatalabbik gyermeke, hasonlóan bonyolult jellem, akár Heathcliff. Már gyermekkorában megmutatkozik makacs, erős természete. Hamar szívébe fogadja a jövevény kisfiút, akit bátyja gyűlöl. Nelly azt mondja róla, hogy már gyermekként is nagyon elbűvölő, igazi kis zabolátlan tündér. Apja nem tudta igazán szeretni, mert túl féktelen és önfejű. Pedig a kislány szereti őt, de az állandó visszautasítás miatt egyre messzebb kerül apjától, egyre kevésbé érdekli, hogy a kedvében járjon.
Apja halála után Hindley neveli őt tovább, de nem tudja pótolni az apát. Cathy-t nagyon elszomorítja, hogy bátyja rosszul bánik Heathcliff-el. Mély rokonszenv van közöttük, kapcsolatuk inkább baráti, mint testvéri.
Mikor Cathy 12 éves lesz (vagyis nem sokkal az öreg Earnshaw halála után), akkor tapasztalhatjuk először, hogy az ifjú Heathcliff érzései kezdenek más irányt venni. A Trushcross Grange-ben tett első látogatásuk után mondja róla a fiú, hogy Cathy elbűvölő, sőt mi több, különb mindenkinél. Maga Cathy is ekkor kezd ráébredni magasabbrendűségére. Hiúsága is akkor kezd ébredezni, mikor megismerkedik és hozzászokik a Linton család finom életmódjához és rádöbben, hogy mekkora a szakadék közte és eddigi barátja között.
Hajlamos a hazugságra: szépségével és kedvességével elbűvöli a Linton családot, de otthon teljesen másképp viselkedik. Noha ez nem is annyira hazugság, mint inkább megfelelési vágy. Szeretné, ha környezete szeretné és nagyravágyó természetének jól esik, hogy csodálják. S mivel ezt az odaadó csodálatot otthon nem kapta meg sem apjától, sem testvérétől, hát megpróbálja a Lintonoktól elnyerni. Ennek az lesz a következménye, hogy 15 éves korára gőgös lesz és akaratos. Nelly nem is tagadja, hogy nem szerette.
A hazugság mellett a durvaság is egyik nagy hibája: Edgar egyik látogatásának alkalmával először felpofozza Nelly-t, majd a kis Hareton-t bántja, majd végül a fiatal Linton-t is egy csattanós pofonnal "jutalmazza", amiért közbe akart lépni. Képtelen uralkodni érzésein (például a haragján, amit sem lecsillapítani, sem leplezni nem tud) és haragja sokszor azokat sújtja, akik először a keze ügyébe kerülnek és nem azokat akik megharagították. Ebben bátyjára hasonlít, hiszen ő is dühöngő őrültként zúdítja környezetére haragját, de amíg ő az ital hatására veszti el a fejét, addig húga a lelkében dúló ellentétek hatása alatt. Ehhez hozzátartozik az is, hogy sokszor nem bírja elviselni az igazságot és igyekszik nem gondolni a problémákra ahelyett, hogy megoldást keresne rájuk. Ez a tulajdonság az, ami végül is oda vezet, hogy durva legyen Nelly-vel, az unokaöccsével és végül Linton-al is. Cathy igazi haragjának oka nem az, hogy Nelly nem engedelmeskedik neki, hanem az, hogy korábban összeveszett Heathcliff-el. Mikor Heathcliff kéri a lányt, hogy ne fossza meg őt a társaságától csak azért, hogy a Linton család gyermekeivel töltse az időt, a lány a szemébe vágja, hogy ostobaság Heathcliff részéről, hogy számon tartja, mit csinál Cathy és főleg (ezzel bántva meg legjobban a fiút) ostobának nevezi, mondván: nem társaság az, mikor valaki nem tud semmit és nem beszél semmiről. Ezzel a mondattal nagyon megbántja barátját és ezt jól tudja. Azonban az is látszik, hogy gőgjével valójában a saját bizonytalanságát akarja leplezni és saját bűntudatát, hiszen Heathcliff-nek igaza van.
Hajlamos arra, hogy megszégyenítsen másokat. Itt nem csak Heathcliff-ről van szó, de Isabella-ról és Edgar-ról is. Isabella-t azzal sérti meg, hogy kellemetlen helyzetbe hozza Heathcliff előtt, felfedve a lány szerelmét iránta. Edgar-t pedig azzal, hogy kigúnyolja őt (ugyancsak Heathcliff előtt).
Tehát Cathy egy gőgös, szertelen, féktelen, türelmetlen és néha durva teremtés. Hogy lehetett belé ennyire szerelmes Heathcliff és Edgar egyaránt?
Nos, Cathy-nek voltak pozitív tulajdonságai is. Varázslatos szépsége (Nelly szerint 15 éves korában nem volt nála szebb leány a vidéken), vidámsága, életkedve vonzza a két férfit. Heathcliff-t azért, mert rokon lélekre talál a lányban, Edgar-t azért, mert éppen ellentéte az ő megfontolt, nyugodt (már-már túlságosan nyugodt) és kimért természetének. Az ami a Lintonok szemében vadság és civilizálatlanság, az Cathy (és Heathcliff) szemében szabadság, életöröm, erő és akarat.
Ugyanakkor képes mély érzésekre is. Heathcliff iránti szerelme olyan természetesen alakul ki, hogy talán egyikük sem veszi észre, hogy hogyan is történt (és a regényben sokáig senki nem is nevezi szerelemnek az Earnshaw-lány és az árva fiú kapcsolatát) és talán mindketten azt hiszik, hogy egyoldalú a lángolás. (Heathcliff nem öltözteti érzéseit szavakba, így a lány sem beszél neki érzéseiről...sőt, azt hiszi, hogy talán a fiú nem is tudja, mi a szerelem)
Cathy bevallja Nelly-nek, hogy Linton iránti szerelme merő szeszély és múló érzelem, míg Heathcliff iránti szerelme mély és örök. Számára a világ csak Heathcliff-el teljes. Híres monológjából (mely a "Nelly, én Heathcliff vagyok!" mondattal éri el tetőpontját) kiderül, hogy lelke sokkal mélyebb, gondolkodása sokkal széleskörűbb, mint elsőre gondolni lehetne. Hisz abban, hogy mindenkinek van egy "másik fele" és úgy érzi, Heathcliff az ő másik fele. És ebben a ritka pillanatban ő, aki sokszor kerülte az igazság kimondását, bevallja, hogy lelkiismerete szerint tudja, hogy nem lenne joga Edgar felesége lenni, annyira különböznek egymástól. Sőt, azt is bevallja, hogy ha más volna a helyzet, soha nem is gondolt volna ilyesmire. De ugyanakkor azt is belátja, hogy jelenleg nincs kilátása arra, hogy Heathcliff felesége lehessen (lealacsonyodna és koldus lenne mindkettőjükből)...de ahhoz nem elég erős, hogy várjon kedvesére. Inkább választja az anyagi biztonságot és a jólétet egy előnyös házasság által (amit a családja és a társadalom amúgy is elvárnak tőle), mint a bizonytalan jövőt a szeretett férfi oldalán.
Képes a más érdekeit a maga érdekei fölé helyezni, még ha a célhoz vezető út nem is helyes. Szívén viseli Heathcliff sorsát, szeretné őt kiemelni alacsony sorából; ennek eléréséhez az a saját anyagi függetlenségét látja a legmegfelelőbbnek, ami egy újabb ok a szemében a házasságra. Ugyanez a tulajdonság jelenik meg akkor is, mikor azt ajánlja Heathcliff-nek, hogy ha valóban szereti Isabella-t vegye feleségül, sőt talán még hajlandó is lenne a házasságot elősegíteni.
Ugyanakkor felelősséget érez bátyja iránt (többször elhangzik a regényben, hogy tulajdonképpen ő és az iránta érzett tisztelet védi meg Hindley-t a testi bántalmazástól) és ő az egyetlen, aki a igazán kiismeri és irányítani tudja Heathcliff-t.
Ezt az is bizonyítja, hogy mikor Isabella bevallja neki Heathcliff iránt érzett szerelmét, figyelmezteti Isabella-t arra, hogy Heathcliff-t csak a lány vagyona érdekli, semmi más. Részletesen felvázolja neki Heathcliff rossz tulajdonságait és gonoszságát. Figyelmezteti Isabella-t, hogy Heathcliff sosem lenne képes őt szeretni, hogy kapzsi és könyörtelen. De arról már nem beszél (hiszen magának sem vallja be), hogy ő minden rossz tulajdonsága ellenére is szereti Heathcliff-t. Catherine ellenzi Isabella szerelmét Heathcliff iránt, de nem csak Isabella iránti aggodalomból, hanem féltékenységből is.
Egy alkalommal nyílt összetűzésre kerül a sor Heathcliff és Edgar között, aki kitiltja felesége gyermekkori barátját a házából, miután az Catherine figyelmeztetése ellenére udvarol Isabella-nak. Catherine ismét választás elé kerül: Edgar vagy Heathcliff? Lelke ismét ketté szakad, akárcsak akkor, mikor Heathcliff 3 és fél évvel korábban megszökött Szelesdombról. Akkor belebetegedett, most valósággal beleőrül a férfi elvesztésébe. Utolsó találkozásuk megrázó és viharos. Először vallanak egymásnak nyíltan szerelmet. Heathcliff Catherine szemére veti, hogy elhagyta őt, annak ellenére, hogy szerette és, hogy szenvedni fog miatta akkor is, mikor a lány már békében nyugszok. Catherine pedig azt mondja, hogy nem fog békében nyugodni amíg Heathcliff újra vele nem lesz. Tehernek érzi az általa választott életet és várja, hogy kiszabaduljon egy boldogabb világba, ahová magával viheti Heathcliff-t. "Messze felettetek lesze és túl mindnyájatokon."
Catherine Earnshaw szenvedélyes, erős természet, makacs és féktelen (Kenneth is megemlíti egyszer Nelly-nek, hogy nem szabadna Catherine-el ellenkeznie, mert az Earnshawk-nak heves a természete. Catherine-nek pedig különösen az.), akárcsak Heathcliff, ő is csak teljes intenzitással képes az érzelmeit megélni. Alapjában véve nem rossz (hiszen megtiltotta Heathcliff-nek, hogy madarakat öljön meg, és ő nem is tette többé,) valamint azt is jól tudja, hogy ő a pajzs Hindley számára, mely megvédi a bántalmaktól. De ugyanakkor kedves, életvidám, szabad lélek, aki nem tartozik a kifinomult Linton családba, igazi helye a lápon van, melyet szabadon bejárhat Heathcliff-el.
Catherine sötét hajú, fekete szemű, (valószínűleg) kreol bőrű lány (egyszer megemlíti ugyanis, hogy nem irigyli Isabella fehér bőrét, szőke haját), sugárzóan szép. Mellesleg ő az egyik "legtitokzatosabb" szereplő (hiszen arcképét levették a falról és így Lockwood nem láthatja, milyen volt; leánya pedig nem sokban hasonlít rá). Ezek a külső tulajdonságok, egyesülve a lány negatív és pozitív tulajdonságaival, alkotják annak tündéri, elbűvölő jellemét. Cathy élete saját választása miatt alakul rosszul, de erre a választásra részint belső, részint külső körülmények késztetik. Belső körülménynek tekinthető saját büszkesége, nagyravágyása, hiúsága és szeretet-éhsége. Külső körülmény, hogy ezt a választást saját bátyja és társadalmi helyzete is elvárják tőle. De ez a választás törést eredményez a lelkében, s végül az őrületbe, majd a halálba kergeti.
Edgar gyakran mondogatja, hogy ha nincs Heathcliff, Catherine is élne.
Heathcliff halála után a falubeli emberek látni vélik a lápon a két szerelmes kísértő alakját, sőt Joseph, a szolga szerint a házban is jelen vannak.
Thursday 21 October 2010
Tuesday 12 October 2010
Tél, tavasz...
Évekkel ezelőtt történt, szinte gyermek volt még, 15 éves. Idegen városban, idegen ég alatt, idegen levegőt szívva nehéz volt a nap. Az ablak előtt állt, a borús, sápadt eget nézte, a szürke szennyes utcákat és várt. Szünet volt éppen. Várta, hogy ez a nap is elteljen, mikor valaki odalépett hozzá és nagyon kedvesen megkérdezte:
-Mit csinálsz?
-Várok.-felelte a lány álmodozón és egy fokkal hidegebb hangon, mint kellett volna. Magában azt gondolta, hogy minek zavarják meg ezt a magányos, roppant költői pillanatot és ha már megzavarják, akkor illik valami tömör és mély választ adni rá, hogy legalább valamivel menteni lehessen a menthetőt és a pillanat ünnepélyes komorsága ne tűnjön el. Hiába, már csak ilyen végletekben gondolkodott.
-Mire?-kérdezte a hang, éppoly kedvesen, mint az imént.
-Hogy havazzon.
...És mégis elmúlt! A lány ugyanis ekkor a beszélő felé fordult, kissé cinikus mosollyal, amiről biztosra vette, hogy elüldözi a betolakodót. De ehelyett az a gondolat hasított belé, hogy ennek a kedves teremtésnek milyen gyönyörű a szeme és elbűvölő a mosolya. A szeme olyan volt mint a tavasz, csillogó és üde, mosolya őszinte, mint egy gyermeké és ugyanakkor cinkos. És már nem volt tél csak tavasz, tavasz, tavasz! És nem volt szürke csak zöld és nem volt felhő csak napsugár. És sokkal később, mikor átalakult benne minden és miután sok fájdalom és sok-sok okozott és (legalább is önmagának meg nem bocsátott) lelki seb árán letisztult a lélek minden rendellenes lüktetése és nem maradt utánuk sötétség és kétségbeesés, hanem csak valami bágyadt szomorúság és egy bőséges adag cinizmus, páncélnak a kagylótest fölé...akkor ez a tavasz-színű, tavaszízű és tavaszragyogású szempár ragyogott fel álmainak sötétjében hosszú időn át. Még akkor is, ha ez neki magának semmit nem használt, és ha már sok minden átértékelődött benne, de a kiindulás sohasem változik. Szeretet.
-Mit csinálsz?
-Várok.-felelte a lány álmodozón és egy fokkal hidegebb hangon, mint kellett volna. Magában azt gondolta, hogy minek zavarják meg ezt a magányos, roppant költői pillanatot és ha már megzavarják, akkor illik valami tömör és mély választ adni rá, hogy legalább valamivel menteni lehessen a menthetőt és a pillanat ünnepélyes komorsága ne tűnjön el. Hiába, már csak ilyen végletekben gondolkodott.
-Mire?-kérdezte a hang, éppoly kedvesen, mint az imént.
-Hogy havazzon.
...És mégis elmúlt! A lány ugyanis ekkor a beszélő felé fordult, kissé cinikus mosollyal, amiről biztosra vette, hogy elüldözi a betolakodót. De ehelyett az a gondolat hasított belé, hogy ennek a kedves teremtésnek milyen gyönyörű a szeme és elbűvölő a mosolya. A szeme olyan volt mint a tavasz, csillogó és üde, mosolya őszinte, mint egy gyermeké és ugyanakkor cinkos. És már nem volt tél csak tavasz, tavasz, tavasz! És nem volt szürke csak zöld és nem volt felhő csak napsugár. És sokkal később, mikor átalakult benne minden és miután sok fájdalom és sok-sok okozott és (legalább is önmagának meg nem bocsátott) lelki seb árán letisztult a lélek minden rendellenes lüktetése és nem maradt utánuk sötétség és kétségbeesés, hanem csak valami bágyadt szomorúság és egy bőséges adag cinizmus, páncélnak a kagylótest fölé...akkor ez a tavasz-színű, tavaszízű és tavaszragyogású szempár ragyogott fel álmainak sötétjében hosszú időn át. Még akkor is, ha ez neki magának semmit nem használt, és ha már sok minden átértékelődött benne, de a kiindulás sohasem változik. Szeretet.
Saturday 9 October 2010
Wuthering Heights/Üvöltő szelek- Summary
I've been thinking a great deal, trying to chose the first book and movie i should be talking about. I've been thinking i should be choosing a book I've read more than once. I've started writing it in Hungarian...now here it is in English.
I. The story
This is Emily Bronte's only novel, published in 1847. The novel tells the story of two families, two generations, it relates 30 years of their lives. There are two narrators: the first is Mr Lockwood, a young man from London, who has come to rent Trushcross Grange, the second is Ellen "Nelly" Dean, the housekeeper in Trushcross Grange. After calling on his landlord, Mr. Heathcliff and having a rather unpleasant experience, he asks her to tell him more about this very unusual family he has met in his landlord's house, a place called Wuthering Heights.
Her story is starting about 30 years ago (the novel itself starts in 1801, with the arriving of Mr. Lockwood and ends in 1802), when Nelly was only a girl of 14 herself, Hindley as well (the two of them had the same age, maybe she being older a few moths than Hindley, as her mother used to be his wet-nurse). Hindley and his 6 year old sister, Cathy, were the children of the respected and wealthy Earnshaw family, living in their old family home, Wuthering Heights (built in 1500). This harmony is disturbed by the arrival of a young (probably gipsy) orphan boy, found by Mr. Earnshaw on the streets of Liverpool. He is adopted by the Earnshaw family, in spite of the children hating him at first. He is named "Heathcliff", after a dead son of the Earnshaw couple, but as he never takes the family's surname, he is only known as Heathcliff, the name becoming both his Christian and surname. The first one to warm up to him is the young Cathy, who is only one year younger than Heathcliff (though nobody has ever really known his age, he must have been 7 at the time). They were two wicked creatures, free spirits, strongheaded, and more than that, the boy was always doing what Cathy had asked or commanded him to do. He was even more attached to the girl, than to Mr. Earnshaw, even though this silent and self-possessed boy became his favourite son. Heathcliff is not liked by the other children, servants or master alike. Hindley is growing to hate him more and more, and two years later, when his mother dies, he sees Heathcliff as the one who would steal his father's affections from him. Approximately at the age of 17, Hindley is sent to college. Three years later the old Mr. Earnshaw dies, so Hindley (along with his wife, Frances) becomes the new master of the house. His hatred towards Heathcliff is growing day by day so much, that the one-time favourite child becomes an uneducated servant. But not even this cruelty and big social difference can separate the two loyal friends: Cathy and Heathcliff.
One evening the the 12 years-old Cathy and the young lad Heathcliff, being neglected by Hindley, are running away from Wuthering Heights to Trushcross Grange. After a rather unpleasant and informal visit at the Linton's family home, Heathcliff is sent back to the Heights, while Catherine, being bitten by the dog (as the whole household thought that Heathcliff and her were robbers), is kept there for five weeks to recover. After her returning she is much changed. She is more civilised, she looks more like a proper lady then the little savage girl she used to be. Her newly discovered charm and beauty make her a favourite at the Linton's, and make Heathcliff admire her even more than before. But he is not the only one to discover her beauty, but also the young Linton Edgar starts showing interest in her. Soon after, Frances gives birth to Hareton, Hindley's son and dies a few weeks later as she is suffering of consumption for years. The children, including not only his sister and Heathcliff, but now his own son, Hareton are neglected and tortured by Hindley.
When Cathy turns 15, she becomes the most beautiful girl in the county, being equally admired by the 16 years-old Heathcliff and the 17 years-old Edgar Linton. And Cathy is being unable to chOose between them. After a quarrel between her and Heathcliff, she reveals to Nelly that Edgar Linton has asked her to marry her, and she has accepted it. She also reveals that she is in love with Heathcliff, even though she has feelings for Edgar, she knows that she doesn't belong to his world. The only real reason why she is marrying Linton is to help Heathcliff free himself from Hindley's power.
Heathcliff overhears the conversation between Nelly and Cathy, and leaves the house when Cathy sais that marrying Heathcliff would be a degradation to her, so he doesn't find out that she is deeply in love with him. Heathcliff runs away, Cathy becomes very ill, and 3 years later she marries Edgar Linton.
Their happiness is short-lived, thanks to Heathcliff's sudden return, which brings back their feelings even stronger. Heathcliff is now a wealthy gentleman, and this new situation makes Edgar even more jealous. But very soon he has to discover that he cannot keep the peace of his household as long as Heathcliff is constant guest in Trushcross Grange. The reason why is Isabella Linton's sudden childish love for Heathcliff. When this is revealed to him by Cathy, he laughs at it first, but when he realizes the potential it has, he decides to act. After a conflict between him and the Linton couple he is banished from the Grange and Cathy becomes very ill, even more ill then she has been when Heathcliff has run away.
To take his revenge on Edgar, Heathcliff persuades the lovely but naive Isabella (who is just 18) to run away with him. Edgar doesn't do anything in attempt of bringing her back. Two months later the runaways come back and Isabella sends a latter to Nelly, revealing that she is not happy with Heathcliff, since she has realised that her husband is not in love with her and never has been. His true and only love is Cathy.
With Nelly's help Heathcliff goes back to the Grange when he is sure to find Cathy alone. They confess their love for each other for the first and last time. Heathcliff realises how cruel she had been to him when,-in spite of loving him-, chose to marry Edgar. Cathy asks for forgiveness, telling him, that she is willing to die for her mistakes and she forgives him for leaving her for 3 years.
"I love my murderer-but yours! How can I?" " I cannot live without my life, i cannot live without my soul." "I shall not be at peace! (...) I only wish us never to be parted!"- these are amongst their last words to each other, and they fully express the desperate deepness of their love.
A few hours later Cathy gives birth to Edgar's daughter, Catherine and dies. Her death leaves both men who love her in misery: Heathcliff becomes cruel and bitter, while Edgar becomes sad in a reluctant way. He wishes to be dead soon in hoping to find his wife soon, as Heathcliff prays for her to haunt him, because he can't bear the thought of losing her.
Not long after his sister's death, Hindley follows her to the grave (Joseph thinks that Heathcliff has had a part in his death). Hareton, his son, becomes a servant in his own home, Heathcliff being the owner now. Soon after Cathy's death Isabella manages to run away from Wuthering Heights, moves to London and 6 months later she gives birth to Heathcliff's son, Linton.
12 years later, after Isabella's death, Edgar brings the young Linton to the Grange, hoping that he can raise the child himself, but he is taken away. He must go and live with his father and the next time Linton and Cathy see each other, they are both seventeen.
Heathcliff encourages the young Catherine's visits at Wuthering Heights hoping that she would fall in love with Linton. And that happens. On one occasion Heathcliff lures Nelly and Cathy into the house and keeps them there for five days, until she gets married to Linton. With his help she manages to run away to say goodbye to her dieing father. Soon after his death, Linton dies too. Heathcliff becomes the owner of both Wuthering Heights and Trushcross Grange. This happens one year before Lockwood's arrival. After he gets better, he leaves Trushcross Grange, being convinced that it is for the best that he is not in love with the young widow (at the beginning he planned to seduce her) and thinking that he would never come back ever again.
But next year he does come back and the ending of the story is revealed.
After Linton's death Catherine is very cold and bitter to everyone, including Hareton (who is the only person who respects and even loves Heathcliff---even Heathcliff loves him, in his way). But as she warms up to her, he reveals his love for Cathy and Cathy grows to love him too. The power of their love, the memories they bring back defeat Heathcliff. He can't even bear to see them, he can't sleep at night, he can't eat, he starts hallucinating (he probably sees Cathy's ghost) and soon dies. Nelly tells Mr. Lockwood that Hareton and Cathy are going to be married and they will move to Truschross Grange after their wedding. Wuthering Heights will be locked. She also reveals him that it is rumored that Heathcliff and Cathy Earnshaw still walk the moor around Wuthering Heights.
This is video featuring some scenes from an italian version of Wuthering Heights from 2004, called Cime tempestose. (Music: H.I.M.- Gove with the Sin)
Video by mauvemailed.
I. The story
This is Emily Bronte's only novel, published in 1847. The novel tells the story of two families, two generations, it relates 30 years of their lives. There are two narrators: the first is Mr Lockwood, a young man from London, who has come to rent Trushcross Grange, the second is Ellen "Nelly" Dean, the housekeeper in Trushcross Grange. After calling on his landlord, Mr. Heathcliff and having a rather unpleasant experience, he asks her to tell him more about this very unusual family he has met in his landlord's house, a place called Wuthering Heights.
Her story is starting about 30 years ago (the novel itself starts in 1801, with the arriving of Mr. Lockwood and ends in 1802), when Nelly was only a girl of 14 herself, Hindley as well (the two of them had the same age, maybe she being older a few moths than Hindley, as her mother used to be his wet-nurse). Hindley and his 6 year old sister, Cathy, were the children of the respected and wealthy Earnshaw family, living in their old family home, Wuthering Heights (built in 1500). This harmony is disturbed by the arrival of a young (probably gipsy) orphan boy, found by Mr. Earnshaw on the streets of Liverpool. He is adopted by the Earnshaw family, in spite of the children hating him at first. He is named "Heathcliff", after a dead son of the Earnshaw couple, but as he never takes the family's surname, he is only known as Heathcliff, the name becoming both his Christian and surname. The first one to warm up to him is the young Cathy, who is only one year younger than Heathcliff (though nobody has ever really known his age, he must have been 7 at the time). They were two wicked creatures, free spirits, strongheaded, and more than that, the boy was always doing what Cathy had asked or commanded him to do. He was even more attached to the girl, than to Mr. Earnshaw, even though this silent and self-possessed boy became his favourite son. Heathcliff is not liked by the other children, servants or master alike. Hindley is growing to hate him more and more, and two years later, when his mother dies, he sees Heathcliff as the one who would steal his father's affections from him. Approximately at the age of 17, Hindley is sent to college. Three years later the old Mr. Earnshaw dies, so Hindley (along with his wife, Frances) becomes the new master of the house. His hatred towards Heathcliff is growing day by day so much, that the one-time favourite child becomes an uneducated servant. But not even this cruelty and big social difference can separate the two loyal friends: Cathy and Heathcliff.
One evening the the 12 years-old Cathy and the young lad Heathcliff, being neglected by Hindley, are running away from Wuthering Heights to Trushcross Grange. After a rather unpleasant and informal visit at the Linton's family home, Heathcliff is sent back to the Heights, while Catherine, being bitten by the dog (as the whole household thought that Heathcliff and her were robbers), is kept there for five weeks to recover. After her returning she is much changed. She is more civilised, she looks more like a proper lady then the little savage girl she used to be. Her newly discovered charm and beauty make her a favourite at the Linton's, and make Heathcliff admire her even more than before. But he is not the only one to discover her beauty, but also the young Linton Edgar starts showing interest in her. Soon after, Frances gives birth to Hareton, Hindley's son and dies a few weeks later as she is suffering of consumption for years. The children, including not only his sister and Heathcliff, but now his own son, Hareton are neglected and tortured by Hindley.
When Cathy turns 15, she becomes the most beautiful girl in the county, being equally admired by the 16 years-old Heathcliff and the 17 years-old Edgar Linton. And Cathy is being unable to chOose between them. After a quarrel between her and Heathcliff, she reveals to Nelly that Edgar Linton has asked her to marry her, and she has accepted it. She also reveals that she is in love with Heathcliff, even though she has feelings for Edgar, she knows that she doesn't belong to his world. The only real reason why she is marrying Linton is to help Heathcliff free himself from Hindley's power.
Heathcliff overhears the conversation between Nelly and Cathy, and leaves the house when Cathy sais that marrying Heathcliff would be a degradation to her, so he doesn't find out that she is deeply in love with him. Heathcliff runs away, Cathy becomes very ill, and 3 years later she marries Edgar Linton.
Their happiness is short-lived, thanks to Heathcliff's sudden return, which brings back their feelings even stronger. Heathcliff is now a wealthy gentleman, and this new situation makes Edgar even more jealous. But very soon he has to discover that he cannot keep the peace of his household as long as Heathcliff is constant guest in Trushcross Grange. The reason why is Isabella Linton's sudden childish love for Heathcliff. When this is revealed to him by Cathy, he laughs at it first, but when he realizes the potential it has, he decides to act. After a conflict between him and the Linton couple he is banished from the Grange and Cathy becomes very ill, even more ill then she has been when Heathcliff has run away.
To take his revenge on Edgar, Heathcliff persuades the lovely but naive Isabella (who is just 18) to run away with him. Edgar doesn't do anything in attempt of bringing her back. Two months later the runaways come back and Isabella sends a latter to Nelly, revealing that she is not happy with Heathcliff, since she has realised that her husband is not in love with her and never has been. His true and only love is Cathy.
With Nelly's help Heathcliff goes back to the Grange when he is sure to find Cathy alone. They confess their love for each other for the first and last time. Heathcliff realises how cruel she had been to him when,-in spite of loving him-, chose to marry Edgar. Cathy asks for forgiveness, telling him, that she is willing to die for her mistakes and she forgives him for leaving her for 3 years.
"I love my murderer-but yours! How can I?" " I cannot live without my life, i cannot live without my soul." "I shall not be at peace! (...) I only wish us never to be parted!"- these are amongst their last words to each other, and they fully express the desperate deepness of their love.
A few hours later Cathy gives birth to Edgar's daughter, Catherine and dies. Her death leaves both men who love her in misery: Heathcliff becomes cruel and bitter, while Edgar becomes sad in a reluctant way. He wishes to be dead soon in hoping to find his wife soon, as Heathcliff prays for her to haunt him, because he can't bear the thought of losing her.
Not long after his sister's death, Hindley follows her to the grave (Joseph thinks that Heathcliff has had a part in his death). Hareton, his son, becomes a servant in his own home, Heathcliff being the owner now. Soon after Cathy's death Isabella manages to run away from Wuthering Heights, moves to London and 6 months later she gives birth to Heathcliff's son, Linton.
12 years later, after Isabella's death, Edgar brings the young Linton to the Grange, hoping that he can raise the child himself, but he is taken away. He must go and live with his father and the next time Linton and Cathy see each other, they are both seventeen.
Heathcliff encourages the young Catherine's visits at Wuthering Heights hoping that she would fall in love with Linton. And that happens. On one occasion Heathcliff lures Nelly and Cathy into the house and keeps them there for five days, until she gets married to Linton. With his help she manages to run away to say goodbye to her dieing father. Soon after his death, Linton dies too. Heathcliff becomes the owner of both Wuthering Heights and Trushcross Grange. This happens one year before Lockwood's arrival. After he gets better, he leaves Trushcross Grange, being convinced that it is for the best that he is not in love with the young widow (at the beginning he planned to seduce her) and thinking that he would never come back ever again.
But next year he does come back and the ending of the story is revealed.
After Linton's death Catherine is very cold and bitter to everyone, including Hareton (who is the only person who respects and even loves Heathcliff---even Heathcliff loves him, in his way). But as she warms up to her, he reveals his love for Cathy and Cathy grows to love him too. The power of their love, the memories they bring back defeat Heathcliff. He can't even bear to see them, he can't sleep at night, he can't eat, he starts hallucinating (he probably sees Cathy's ghost) and soon dies. Nelly tells Mr. Lockwood that Hareton and Cathy are going to be married and they will move to Truschross Grange after their wedding. Wuthering Heights will be locked. She also reveals him that it is rumored that Heathcliff and Cathy Earnshaw still walk the moor around Wuthering Heights.
This is video featuring some scenes from an italian version of Wuthering Heights from 2004, called Cime tempestose. (Music: H.I.M.- Gove with the Sin)
Video by mauvemailed.
Thursday 2 September 2010
Üvöltő szelek/Wuthering Heights-Heathcliff
II. A szereplők:
a.) Heathcliff (Heathcliff) :
Környezete általában az "ördögi" szóval jellemzi. Származásáról nem tudunk meg semmit (Nelly szerint cigány, a Linton-ok szerint amerikai vagy spanyol "fajzat"), nem tartozik a családhoz sem, amely befogadta (hisz nem veszi fel az "Earnshaw" nevet), tulajdonképpen sehová sem tartozik (hisz nincs valódi vezetékneve, csak egy neve van, a "Heathcliff" kereszt- és családneve is egyben). Az Earnshaw-k egy meghalt fiuk után keresztelik Heathcliff névre az árvát. (Arra szánják tehát, hogy betöltse a családban keletkezett hiányt) Gyermekként magába forduló volt, felnőttként "kemény, mint a bazalt", ahogy Nelly mondja. Már a kezdetekkor elbűvöli őt a vadóc, bájos Catherine (Cathy), jobban ragaszkodik hozzá, mint Mr. Earnshaw-hoz, aki pedig őt szerette a legjobban, jobban, mint saját gyermekeit. A fiút gőgössé tette ez a megkülönböztetés: ez az alapja a Hindley és Heathcliff közötti mély gyűlöletnek. 13 éves, mikor az öreg Earnshaw halálával Hindley lesz a ház ura, aki a szolgák közé "száműzi" Heathcliff-t és még a lelkész tanítását is megvonja tőle. Heathcliff már ekkor bizonyságát adja bosszuálló természetének, mikor kijelenti, hogy egy napon Hindley megkapja a magáét a rossz bánásmódért, amit Heathcliff elszenved tőle. 16 éves korára testileg és lelkileg eldurvul és bár tulajdonképpen jóképű fiú, mégis van benne valami visszataszító. Érzi, hogy Cathy és közte már nagy a távolság; örömét abban leli, -hogy ha már nem tudja magát senkivel megkedveltetni-, ha undort válthat ki a körülötte lévőkből. És talán még ennél is nagyobb örömmel szemléli azt, hogy hogyan süllyed egyre mélyebbre erkölcsileg az özvegy Hindley. A csalódás, a megsértett önérzet és talán a bizonyítási vágy hajtja, mikor egy viharos éjszakán, értesülve Cathy házassági terveiről, elszökik a háztól, hogy három év múlva térjen vissza gazdagon, művelten és látszólag tökéletes úriemberként. De a sötét szemekben ott csillog a felszín alatt lappangó, megfékezett kegyetlenség. Okos, eszes fiatalember, hiszen három év alatt válik művelt és gazdag emberré, hogy mi módon, az titok marad.
Heathcliff fölemelkedése szemben áll egykori "gazdájának", Hindley Earnshaw-nak sorsával: ahogy Heathcliff egyre magasabbra jut, úgy megy jobban és jobban tönkre a fiatal gazda. Heathcliff könnyedén kiismeri mások gyöngeségeit és ki is használja azokat, így jut közelebb céljai eléréséhez. Ravasz, kitartó, roppant türelmes, aki képes titkolni valódi érzelmeit, ugyanakkor szívtelenül átgázol másokén. Megérkezése után elcsábítja és megszökteti Edgar húgát, Isabella-t, hogy így kaparintsa meg Linton vagyonát és, hogy elsősorban így álljon bosszút Cathy-n, amiért Linton-t választotta ő helyette. Ugyanakkor mély érzésekre is képes. Catherine iránti szerelme a régi (és egész életében a régi is marad), míg Isabella iránt a legcsekélyebb kedvességre sem hajlandó. Visszatérése fölkavarja Cathy látszólag boldog házasságát: a fiatal nőnek rá kell jönnie arra, hogy érzései Heathcliff iránt nem változtak. Egy meglehetősen viharos találkozáskor megvallják egymásnak szerelmüket. Cathy még aznap éjjel meghal, miután már három hónapja beteg volt és miután megszülte kislányát. Heathcliff-t tönkreteszi szerelme halála és már csak a bosszú élteti. Igazi érzéseit leplezve Cathy Linton bizalmába férkőzik, hazugságaival ráveszi, hogy közeledjen Linton-hoz, rákényszeríti, hogy hozzámenjen a beteges fiúhoz, így forgatva ki a lányt(és közvetve a lány apját) minden vagyonából. Cathy-ben Edgar Linton-t látja, így az ő szemében a lánynak kell megfizetnie az apja vétkeiért; Hareton-t fölneveli ugyan, de csak azért, hogy mélyebbre süllyessze, mint amilyen mélyre őt süllyesztette annak idején Hareton apja. Igazi szeretetet nem érez senki iránt, habár Hareton-t jobban kedveli mint a fiatal Catherine-t és ezt ki is mutatja. Nelly-hez fűződő kapcsolatát leginkább a barátsághoz lehetne hasonlítani...talán ő ismeri ki legjobban a férfit; igaz ugyan, hogy a nő sokszor kételkedik Heathcliff iránta való barátságának őszinteségében.
Kegyetlen és vad, legtöbbször készakarva kelt félelmet másokban. Hogy csak néhány példát említsünk: felakasztja Isabella kiskutyáját azon az éjszakán, mikor megszökteti a lányt, végső eladósodásba taszítja Hindley-t és fiát, Isabella-t azzal teszi boldogtalanná, hogy szándékosan meggyűlölteti magát a fiatal lánnyal, egy alkalommal félholtra veri a részeg Hindley-t és saját haldokló fiának sorsa is csak addig érdekli, míg eszközként használhatja őt fel céljai eléréséhez. Ugyanakkor képes arra, hogy elszakadjon magányától és eleget tegyen a társadalmi előírásoknak, képes bizonyos fokú nagyvonalúságra (meglátogatja a beteg Lockwoodot, két fajdkakast is küld neki) és lelkiismeretes gazda, gondot visel a gazdaságra (hajnalban kel); ugyanakkor nem él kicsapongó életet (mindössze hagyta, hogy Hindley azt éljen), mértékletes, pénze folyton gyarapszik.
Azonban vannak dolgok, amiket még Heathcliff kemény szíve sem visel el: Hareton saját ifjúságának élő emléke, menye és Hareton szeméből Cathy szeme néz vissza rá., és ahogy egyre közelebb jut ahhoz, hogy tökéletes bosszút álljon a két családon, úgy fárad bele mind jobban és jobban pokoli munkájába. Cathy emléke olyan erővel kísérti, hogy minden gondolatát lefoglalja és lassanként elveszíti nem csak a józan eszét, de az élethez való erejét is. Négy napi éhezés és hosszú éjszakai séták után, különös mosollyal sápadt arcán, meghal. A köréje szövődött babona azonban halála után is tovább él, hiszen a falubeliek úgy hiszik, hogy lelke a a lápon kísért.
Heathcliff okos, erős, jobb sorsra érdemes ember, akit a gyerekkorában elszenvedett szenvedések tettek gőgössé és gonosszá, akiből az állandó nehéz munka és a rossz bánásmód öli ki a kíváncsiságot, a tiszta érzéseket és a jobb élet iránti vágyat.
A titokzatosság, a visszahúzódó természet valami különös vonzerővel ruházta fel a férfit, már serdülő kora óta, ez a vonzerő azonban nem elég ahhoz, hogy megtartsa magának Catherine-t. Elkeseredett, kemény szíve szerelem és szeretet helyett gyűlölettel telik meg, mikor mindent elveszít, amit valaha szeretett. Tanul, küzd, fölemelkedik, de már nem a tiszta vágyak, hanem a bosszú és a harag ösztönzik. Kapzsi és könyörtelen emberré válik, aki mindenre képes saját céljai elérésére. Ez a jellemvonása már gyermekkorában ismegmutatkozik: bármire képes, hogy megkapja, amit akar (Hindley-t megfenyegeti, hogy beárulja az apjának, ha nem cserél vele lovat), de mihelyt eléri célját, visszasüllyed állandó egykedvűségébe. Veszélyes és semmilyen sértést nem felejt. A végsőkig büszke, a megbocsátást nem ismeri. Apja emlékéért gyűlöli a fiatal Cathy-t, anyja miatt gyűlöli a saját fiát, Hareton-ban felismeri annak kiváló tulajdonságait de a Hindley iránti gyűlölete megakadályozza abban, hogy szeretni tudja a fiút. Gazdagon megalkotott jellem, szélsőséges érzelmekkel, féktelen, könyörtelen, vad természettel. Minden érzelem teljes intenzitással ég a lelkében, és felemészti nem csak a körülötte lévőket, de őt is.
Jóképű, magas, erős férfi, sötét hajjal és nagy fekete szemekkel, aki lelkiekben és fizikumát tekintve is "harmonizál" Catherine Earnshaw- val.
a.) Heathcliff (Heathcliff) :
Környezete általában az "ördögi" szóval jellemzi. Származásáról nem tudunk meg semmit (Nelly szerint cigány, a Linton-ok szerint amerikai vagy spanyol "fajzat"), nem tartozik a családhoz sem, amely befogadta (hisz nem veszi fel az "Earnshaw" nevet), tulajdonképpen sehová sem tartozik (hisz nincs valódi vezetékneve, csak egy neve van, a "Heathcliff" kereszt- és családneve is egyben). Az Earnshaw-k egy meghalt fiuk után keresztelik Heathcliff névre az árvát. (Arra szánják tehát, hogy betöltse a családban keletkezett hiányt) Gyermekként magába forduló volt, felnőttként "kemény, mint a bazalt", ahogy Nelly mondja. Már a kezdetekkor elbűvöli őt a vadóc, bájos Catherine (Cathy), jobban ragaszkodik hozzá, mint Mr. Earnshaw-hoz, aki pedig őt szerette a legjobban, jobban, mint saját gyermekeit. A fiút gőgössé tette ez a megkülönböztetés: ez az alapja a Hindley és Heathcliff közötti mély gyűlöletnek. 13 éves, mikor az öreg Earnshaw halálával Hindley lesz a ház ura, aki a szolgák közé "száműzi" Heathcliff-t és még a lelkész tanítását is megvonja tőle. Heathcliff már ekkor bizonyságát adja bosszuálló természetének, mikor kijelenti, hogy egy napon Hindley megkapja a magáét a rossz bánásmódért, amit Heathcliff elszenved tőle. 16 éves korára testileg és lelkileg eldurvul és bár tulajdonképpen jóképű fiú, mégis van benne valami visszataszító. Érzi, hogy Cathy és közte már nagy a távolság; örömét abban leli, -hogy ha már nem tudja magát senkivel megkedveltetni-, ha undort válthat ki a körülötte lévőkből. És talán még ennél is nagyobb örömmel szemléli azt, hogy hogyan süllyed egyre mélyebbre erkölcsileg az özvegy Hindley. A csalódás, a megsértett önérzet és talán a bizonyítási vágy hajtja, mikor egy viharos éjszakán, értesülve Cathy házassági terveiről, elszökik a háztól, hogy három év múlva térjen vissza gazdagon, művelten és látszólag tökéletes úriemberként. De a sötét szemekben ott csillog a felszín alatt lappangó, megfékezett kegyetlenség. Okos, eszes fiatalember, hiszen három év alatt válik művelt és gazdag emberré, hogy mi módon, az titok marad.
Heathcliff fölemelkedése szemben áll egykori "gazdájának", Hindley Earnshaw-nak sorsával: ahogy Heathcliff egyre magasabbra jut, úgy megy jobban és jobban tönkre a fiatal gazda. Heathcliff könnyedén kiismeri mások gyöngeségeit és ki is használja azokat, így jut közelebb céljai eléréséhez. Ravasz, kitartó, roppant türelmes, aki képes titkolni valódi érzelmeit, ugyanakkor szívtelenül átgázol másokén. Megérkezése után elcsábítja és megszökteti Edgar húgát, Isabella-t, hogy így kaparintsa meg Linton vagyonát és, hogy elsősorban így álljon bosszút Cathy-n, amiért Linton-t választotta ő helyette. Ugyanakkor mély érzésekre is képes. Catherine iránti szerelme a régi (és egész életében a régi is marad), míg Isabella iránt a legcsekélyebb kedvességre sem hajlandó. Visszatérése fölkavarja Cathy látszólag boldog házasságát: a fiatal nőnek rá kell jönnie arra, hogy érzései Heathcliff iránt nem változtak. Egy meglehetősen viharos találkozáskor megvallják egymásnak szerelmüket. Cathy még aznap éjjel meghal, miután már három hónapja beteg volt és miután megszülte kislányát. Heathcliff-t tönkreteszi szerelme halála és már csak a bosszú élteti. Igazi érzéseit leplezve Cathy Linton bizalmába férkőzik, hazugságaival ráveszi, hogy közeledjen Linton-hoz, rákényszeríti, hogy hozzámenjen a beteges fiúhoz, így forgatva ki a lányt(és közvetve a lány apját) minden vagyonából. Cathy-ben Edgar Linton-t látja, így az ő szemében a lánynak kell megfizetnie az apja vétkeiért; Hareton-t fölneveli ugyan, de csak azért, hogy mélyebbre süllyessze, mint amilyen mélyre őt süllyesztette annak idején Hareton apja. Igazi szeretetet nem érez senki iránt, habár Hareton-t jobban kedveli mint a fiatal Catherine-t és ezt ki is mutatja. Nelly-hez fűződő kapcsolatát leginkább a barátsághoz lehetne hasonlítani...talán ő ismeri ki legjobban a férfit; igaz ugyan, hogy a nő sokszor kételkedik Heathcliff iránta való barátságának őszinteségében.
Kegyetlen és vad, legtöbbször készakarva kelt félelmet másokban. Hogy csak néhány példát említsünk: felakasztja Isabella kiskutyáját azon az éjszakán, mikor megszökteti a lányt, végső eladósodásba taszítja Hindley-t és fiát, Isabella-t azzal teszi boldogtalanná, hogy szándékosan meggyűlölteti magát a fiatal lánnyal, egy alkalommal félholtra veri a részeg Hindley-t és saját haldokló fiának sorsa is csak addig érdekli, míg eszközként használhatja őt fel céljai eléréséhez. Ugyanakkor képes arra, hogy elszakadjon magányától és eleget tegyen a társadalmi előírásoknak, képes bizonyos fokú nagyvonalúságra (meglátogatja a beteg Lockwoodot, két fajdkakast is küld neki) és lelkiismeretes gazda, gondot visel a gazdaságra (hajnalban kel); ugyanakkor nem él kicsapongó életet (mindössze hagyta, hogy Hindley azt éljen), mértékletes, pénze folyton gyarapszik.
Azonban vannak dolgok, amiket még Heathcliff kemény szíve sem visel el: Hareton saját ifjúságának élő emléke, menye és Hareton szeméből Cathy szeme néz vissza rá., és ahogy egyre közelebb jut ahhoz, hogy tökéletes bosszút álljon a két családon, úgy fárad bele mind jobban és jobban pokoli munkájába. Cathy emléke olyan erővel kísérti, hogy minden gondolatát lefoglalja és lassanként elveszíti nem csak a józan eszét, de az élethez való erejét is. Négy napi éhezés és hosszú éjszakai séták után, különös mosollyal sápadt arcán, meghal. A köréje szövődött babona azonban halála után is tovább él, hiszen a falubeliek úgy hiszik, hogy lelke a a lápon kísért.
Heathcliff okos, erős, jobb sorsra érdemes ember, akit a gyerekkorában elszenvedett szenvedések tettek gőgössé és gonosszá, akiből az állandó nehéz munka és a rossz bánásmód öli ki a kíváncsiságot, a tiszta érzéseket és a jobb élet iránti vágyat.
A titokzatosság, a visszahúzódó természet valami különös vonzerővel ruházta fel a férfit, már serdülő kora óta, ez a vonzerő azonban nem elég ahhoz, hogy megtartsa magának Catherine-t. Elkeseredett, kemény szíve szerelem és szeretet helyett gyűlölettel telik meg, mikor mindent elveszít, amit valaha szeretett. Tanul, küzd, fölemelkedik, de már nem a tiszta vágyak, hanem a bosszú és a harag ösztönzik. Kapzsi és könyörtelen emberré válik, aki mindenre képes saját céljai elérésére. Ez a jellemvonása már gyermekkorában ismegmutatkozik: bármire képes, hogy megkapja, amit akar (Hindley-t megfenyegeti, hogy beárulja az apjának, ha nem cserél vele lovat), de mihelyt eléri célját, visszasüllyed állandó egykedvűségébe. Veszélyes és semmilyen sértést nem felejt. A végsőkig büszke, a megbocsátást nem ismeri. Apja emlékéért gyűlöli a fiatal Cathy-t, anyja miatt gyűlöli a saját fiát, Hareton-ban felismeri annak kiváló tulajdonságait de a Hindley iránti gyűlölete megakadályozza abban, hogy szeretni tudja a fiút. Gazdagon megalkotott jellem, szélsőséges érzelmekkel, féktelen, könyörtelen, vad természettel. Minden érzelem teljes intenzitással ég a lelkében, és felemészti nem csak a körülötte lévőket, de őt is.
Jóképű, magas, erős férfi, sötét hajjal és nagy fekete szemekkel, aki lelkiekben és fizikumát tekintve is "harmonizál" Catherine Earnshaw- val.
Friday 9 July 2010
Üvöltő szelek/Wuthering Heights- Tartalom
Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen az elő könyv, illetve film, amiről beszélni fogok. Mindenképpen olyat szerettem volna, amit többször olvastam, régen is, meg a közelmúltban is, hogy több szempontból is megvizsgálhassam.
I. A történet röviden
Először az alap tudnivalók. Emily Bronte egyetlen regénye az "Üvöltő szelek" (szó szerinti fordításban Viharos Magaslatok, avagy Szelesdomb, mely a ház neve), 1847-ben jelent meg. Maga a történet 30 évet ölel fel, vagy valamivel többet. Két generáció életébe nyerünk bepillantást. Maga a történet kerettörténetbe ágyazott, két elbeszélő váltja egymást. Az első narrátor Lockwood, Trushcross Grange új bérlője, aki egy meglehetősen kellemetlen látogatás után, melyet a földesúrnál tett, megkéri házvezetőnőjét, Nelly Dean-t, hogy meséljen neki a Szelesdombon élő különös családról.
A történet főszereplője Heathcliff, egy árva cigány fiú, a történet kezdetén körülbelül 7 éves, akit Szelesdomb ura, az öreg Earnshaw talált Liverpool utcáin. Hazavitte, hogy saját fiaként nevelje fel, és feleségével együtt a Heathcliff nevet adták neki, egy fiukról, aki már meghalt. Earnshaw-nak persze saját gyermekei is voltak: a 6 éves Cathy és a 14 éves Hindley. Az árva és Cathy hamar összebarátkoztak, de a gazda fia utálta a gyermeket és ebben az érzésben Nelly, aki Hindley tejtestvére volt, is osztozott vele egy ideig. De mikor mind a három gyermek kanyarót kapott, Nelly megkedvelte a kis "kakukkfiókát", mert ő volt a legtürelmesebb beteg. Mikor Hindley nagyjából 17 éves lett, iskolába küldték, ahonnan csak 3 év múlva tért vissza, apja temetésére. Feleséget is hozott magával, Frances-t. Házasságát persze titkolta apja előtt, míg az élt, ebből Nelly arra következtetett, hogy a fiatalasszonynak nem volt sem neve sem hozománya. Hazatérte után Hindley régi ellenszenve Heathcliff iránt újult erővel kapott lángra, olyannyira, hogy mostohatestvérét egyszerű szolgává fokozta le, nem is taníttatta többé. Cathy érzései és viselkedése is megváltoztak a fiú iránt, főleg miután megismerkedett a kifinomult Edgar Linton-al. A 14 éves szelíd, jó modorú ifjút és annak egész családját elbűvölte a szilaj, vadóc, szeszélyes, de gyönyörű és tulajdonképpen jószívű Cathy. Ez a szinte magától értetődő vonzalom azonban dühítette Heathcliff-t, akinek azt is látnia kellett, hogyan "alakítják" át az ő imádott bálványát magukhoz hasonló, finom hölggyé.
A fiú helyzete pedig csak még rosszabbá vált miután 1778 nyarán megszületett Hindley egyetlen fia, Hareton, akinek születése azonban halálra ítélte a tüdőbeteg Frances-t. Férje, a húgával és főleg Heathcliff-el zsarnoki, de feleségét rajongva szerető Hindley lelkileg belepusztult Frances halálába, alkoholistává züllött, fiával való kapcsolata pedig nagyon rossz volt: vagy nem törődött vele, vagy halálra rémítette a szerencsétlen gyermeket. Az egész házat félelemben tartotta elviselhetetlen viselkedésével, és ahogy Nelly mondta, már jóformán Edgar Linton maradt az egyetlen tisztességes ember, aki betette a lábát Szelesdombra. Ilyen környezetben, őrült dührohamokkal és állandó részegséggel küzdő bátyja "nevelése" alatt cseperedett 15 éves korára a vidék legszebb lányává Catherine Earnshaw. De nem csak a 16 éves suhanc Heathcliff, hanem a nálánál egy évvel idősebb Edgar is rajongott Catherine-ért, s ez a két rajongás tette ellenféllé egy életre a két fiút. S mikor Cathy igent mondott Edgar Linton házassági ajánlatára, megpecsételte nem csak saját, de valamennyiük sorsát is. Cathy elárulta Nellly-nek, hogy elsősorban azért megy Linton-hoz (bár érez iránta bizonyos fokú szerelmet is), mert lealacsonyodnék, ha Heathcliff felesége lenne, koldus lenne ő is meg a fiú is. Heathcliff-t mélyenen elkeserítették és megsértették Cathy szavai, s elszökött a háztól, nem tudva meg, hogy Cathy milyen mélyen szerette és szereti őt. Három év múlva Cathy összetört lélekkel, de a külvilág számára a magabiztosság és némiképp a gőg álarcába burkolózva, férjhez ment Edgarhoz. Fél év meglepően boldog házasság után Heathcliff újra felbukkant, felkavarva Catherine érzéseit, felszínre hozva a két férfi régi ellenszenvét is. A feszültség akkor éri el tetőpontját, mikor Heathcliff, hogy Edgar-on bosszút álljon, elcsábítja és megszökteti Isabella-t, Edgar 18 éves, bájos, de naiv húgát, hogy rátehesse kezét a Linton-vagyonra, ami meg is történik, mikor Catherine egy leánygyermeknek ad életet, és két órával később meg is hal, örökös nélkül hagyva Edgar-t. Igy lett a vagyon örököse, Isabella-val kötött házassága révén, Heathcliff.
A történet második része az új generáció sorsát tárja elénk. 12 év telt el Catherine Earnshaw (Linton) halála óta; a gyermek, akit a fiatal anya hátrahagyott bájos, kedves és igazán szép kislánnyá fejlődött. Isabella, sógornője halála után Londonba szökött és ott megszülte Heathcliff fiát, Linton-t; míg Hareton nagyjából 6 éves korában elveszíti apját is, így Heathcliff neveli fel, aki időközben Szelesdomb ura lett. Szökése után több, mint 12 évvel Isabella is meghal; reményei miszerint elárvult fiát Edgar fogadhatná be, nem válnak valóra, ugyanis Heathcliff, magához veszi a fiatal Linton-t, mihelyt az megérkezik Trushcross Grange-be; elszakítván őt Cathy-től. A két fiatal négy év múlva mégis találkozik és innentől kezdve ismét bonyolódik a történet. A cselekményszál többségét Heathcliff cselszövései teszik ki, a hazugságok amelyekkel behálózza a tapasztalatlan lányt, sőt még a Cathy fölött oly éberen őrködő Nelly Dean-t is félrevezeti és úgy biztosítja magának végképp a vagyon fölötti uralmat, hogy hozzákényszeríti az élénk és eleven Catherine-t a nyavalygó és súlyosan beteg Linton-hoz, a jelenlegi örököshöz. A fiú a halálos ágyán apjára hagyja minden vagyonát, még Cathy személyes tárgyait is.
De a remény ott csillan fel néha, ahol a legkevésbé lehet rá számítani: Linton halála után Hareton egyre mélyebb vonzalmat árul el Catherine iránt, aki ezt sértésnek veszi egykori "börtönőrétől" (Cathy és Nelly Dean egy hetet Szelesdombon töltöttek bezárva, így érte el Heathcliff, hogy a lány Linton felesége legyen). A közös megpróbáltatások azonban közelebb hozzák egymáshoz Hareton-t és Cathy-t és ez az ami végül lefegyverzi Heathcliff-t, az emlékek ereje és a fiatalok szerelme.
A történet 1802-ben ér véget, mikor Lockwood, aki időközben elhagyta a vidéket, visszatér, hogy rendezze a bérleti díjat Heathcliff-el, döbbenten értesül róla, hogy Heathcliff meghalt, így a két kisemmizett fiatal visszakapta örökségét, és azt tervezik, hogy Trushcross Grange-be fognak költözni, miután összekötik életüket. Rájuk béke, boldogság, szerelem vár, Szelesdomb szomorú története lezárul, mikor a házat bezárják...de a falubeliek váltig állítják, hogy Heathcliff és Cathy Earnshaw végre egymásra találtak a halál után és ismét együtt bolyonganak a lápon, mint életükben annyiszor. Lockwood úr Szelesdombról a Grange felé menet meglátogatja a három sírkövet, melyek alatt Edgar, Cathy, és Heathcliff alusszák örök álmukat és az a gondolat jár a fejében, hogy miért is hiszik az emberek, hogy nyugtalanul bolyong Szelesdomb két szilaj lelke.
I. A történet röviden
Először az alap tudnivalók. Emily Bronte egyetlen regénye az "Üvöltő szelek" (szó szerinti fordításban Viharos Magaslatok, avagy Szelesdomb, mely a ház neve), 1847-ben jelent meg. Maga a történet 30 évet ölel fel, vagy valamivel többet. Két generáció életébe nyerünk bepillantást. Maga a történet kerettörténetbe ágyazott, két elbeszélő váltja egymást. Az első narrátor Lockwood, Trushcross Grange új bérlője, aki egy meglehetősen kellemetlen látogatás után, melyet a földesúrnál tett, megkéri házvezetőnőjét, Nelly Dean-t, hogy meséljen neki a Szelesdombon élő különös családról.
A történet főszereplője Heathcliff, egy árva cigány fiú, a történet kezdetén körülbelül 7 éves, akit Szelesdomb ura, az öreg Earnshaw talált Liverpool utcáin. Hazavitte, hogy saját fiaként nevelje fel, és feleségével együtt a Heathcliff nevet adták neki, egy fiukról, aki már meghalt. Earnshaw-nak persze saját gyermekei is voltak: a 6 éves Cathy és a 14 éves Hindley. Az árva és Cathy hamar összebarátkoztak, de a gazda fia utálta a gyermeket és ebben az érzésben Nelly, aki Hindley tejtestvére volt, is osztozott vele egy ideig. De mikor mind a három gyermek kanyarót kapott, Nelly megkedvelte a kis "kakukkfiókát", mert ő volt a legtürelmesebb beteg. Mikor Hindley nagyjából 17 éves lett, iskolába küldték, ahonnan csak 3 év múlva tért vissza, apja temetésére. Feleséget is hozott magával, Frances-t. Házasságát persze titkolta apja előtt, míg az élt, ebből Nelly arra következtetett, hogy a fiatalasszonynak nem volt sem neve sem hozománya. Hazatérte után Hindley régi ellenszenve Heathcliff iránt újult erővel kapott lángra, olyannyira, hogy mostohatestvérét egyszerű szolgává fokozta le, nem is taníttatta többé. Cathy érzései és viselkedése is megváltoztak a fiú iránt, főleg miután megismerkedett a kifinomult Edgar Linton-al. A 14 éves szelíd, jó modorú ifjút és annak egész családját elbűvölte a szilaj, vadóc, szeszélyes, de gyönyörű és tulajdonképpen jószívű Cathy. Ez a szinte magától értetődő vonzalom azonban dühítette Heathcliff-t, akinek azt is látnia kellett, hogyan "alakítják" át az ő imádott bálványát magukhoz hasonló, finom hölggyé.
A fiú helyzete pedig csak még rosszabbá vált miután 1778 nyarán megszületett Hindley egyetlen fia, Hareton, akinek születése azonban halálra ítélte a tüdőbeteg Frances-t. Férje, a húgával és főleg Heathcliff-el zsarnoki, de feleségét rajongva szerető Hindley lelkileg belepusztult Frances halálába, alkoholistává züllött, fiával való kapcsolata pedig nagyon rossz volt: vagy nem törődött vele, vagy halálra rémítette a szerencsétlen gyermeket. Az egész házat félelemben tartotta elviselhetetlen viselkedésével, és ahogy Nelly mondta, már jóformán Edgar Linton maradt az egyetlen tisztességes ember, aki betette a lábát Szelesdombra. Ilyen környezetben, őrült dührohamokkal és állandó részegséggel küzdő bátyja "nevelése" alatt cseperedett 15 éves korára a vidék legszebb lányává Catherine Earnshaw. De nem csak a 16 éves suhanc Heathcliff, hanem a nálánál egy évvel idősebb Edgar is rajongott Catherine-ért, s ez a két rajongás tette ellenféllé egy életre a két fiút. S mikor Cathy igent mondott Edgar Linton házassági ajánlatára, megpecsételte nem csak saját, de valamennyiük sorsát is. Cathy elárulta Nellly-nek, hogy elsősorban azért megy Linton-hoz (bár érez iránta bizonyos fokú szerelmet is), mert lealacsonyodnék, ha Heathcliff felesége lenne, koldus lenne ő is meg a fiú is. Heathcliff-t mélyenen elkeserítették és megsértették Cathy szavai, s elszökött a háztól, nem tudva meg, hogy Cathy milyen mélyen szerette és szereti őt. Három év múlva Cathy összetört lélekkel, de a külvilág számára a magabiztosság és némiképp a gőg álarcába burkolózva, férjhez ment Edgarhoz. Fél év meglepően boldog házasság után Heathcliff újra felbukkant, felkavarva Catherine érzéseit, felszínre hozva a két férfi régi ellenszenvét is. A feszültség akkor éri el tetőpontját, mikor Heathcliff, hogy Edgar-on bosszút álljon, elcsábítja és megszökteti Isabella-t, Edgar 18 éves, bájos, de naiv húgát, hogy rátehesse kezét a Linton-vagyonra, ami meg is történik, mikor Catherine egy leánygyermeknek ad életet, és két órával később meg is hal, örökös nélkül hagyva Edgar-t. Igy lett a vagyon örököse, Isabella-val kötött házassága révén, Heathcliff.
A történet második része az új generáció sorsát tárja elénk. 12 év telt el Catherine Earnshaw (Linton) halála óta; a gyermek, akit a fiatal anya hátrahagyott bájos, kedves és igazán szép kislánnyá fejlődött. Isabella, sógornője halála után Londonba szökött és ott megszülte Heathcliff fiát, Linton-t; míg Hareton nagyjából 6 éves korában elveszíti apját is, így Heathcliff neveli fel, aki időközben Szelesdomb ura lett. Szökése után több, mint 12 évvel Isabella is meghal; reményei miszerint elárvult fiát Edgar fogadhatná be, nem válnak valóra, ugyanis Heathcliff, magához veszi a fiatal Linton-t, mihelyt az megérkezik Trushcross Grange-be; elszakítván őt Cathy-től. A két fiatal négy év múlva mégis találkozik és innentől kezdve ismét bonyolódik a történet. A cselekményszál többségét Heathcliff cselszövései teszik ki, a hazugságok amelyekkel behálózza a tapasztalatlan lányt, sőt még a Cathy fölött oly éberen őrködő Nelly Dean-t is félrevezeti és úgy biztosítja magának végképp a vagyon fölötti uralmat, hogy hozzákényszeríti az élénk és eleven Catherine-t a nyavalygó és súlyosan beteg Linton-hoz, a jelenlegi örököshöz. A fiú a halálos ágyán apjára hagyja minden vagyonát, még Cathy személyes tárgyait is.
De a remény ott csillan fel néha, ahol a legkevésbé lehet rá számítani: Linton halála után Hareton egyre mélyebb vonzalmat árul el Catherine iránt, aki ezt sértésnek veszi egykori "börtönőrétől" (Cathy és Nelly Dean egy hetet Szelesdombon töltöttek bezárva, így érte el Heathcliff, hogy a lány Linton felesége legyen). A közös megpróbáltatások azonban közelebb hozzák egymáshoz Hareton-t és Cathy-t és ez az ami végül lefegyverzi Heathcliff-t, az emlékek ereje és a fiatalok szerelme.
A történet 1802-ben ér véget, mikor Lockwood, aki időközben elhagyta a vidéket, visszatér, hogy rendezze a bérleti díjat Heathcliff-el, döbbenten értesül róla, hogy Heathcliff meghalt, így a két kisemmizett fiatal visszakapta örökségét, és azt tervezik, hogy Trushcross Grange-be fognak költözni, miután összekötik életüket. Rájuk béke, boldogság, szerelem vár, Szelesdomb szomorú története lezárul, mikor a házat bezárják...de a falubeliek váltig állítják, hogy Heathcliff és Cathy Earnshaw végre egymásra találtak a halál után és ismét együtt bolyonganak a lápon, mint életükben annyiszor. Lockwood úr Szelesdombról a Grange felé menet meglátogatja a három sírkövet, melyek alatt Edgar, Cathy, és Heathcliff alusszák örök álmukat és az a gondolat jár a fejében, hogy miért is hiszik az emberek, hogy nyugtalanul bolyong Szelesdomb két szilaj lelke.
Sunday 4 July 2010
Tükör-A másik én
Tükör-A másik én
Nagy, fényes tükör előtt állok,
Sugarak fognak körbe, kötnek gúzsba,
S belém vágnak, mint kés a húsba.
Jól hangzik nem?
A tükörképem bambán mered rám,
Mint régi filmen a falu bolondja,
És nem vagyok egyáltalán biztos,
De mintha valahonnan ismerem.
Barna szememben magamat látom,
Mindazt, amit gyűlölök, ott áll
S engem néz halkan, a tükör túloldalán,
Bőrének minden pórusa egy élő halál kórusa.
Egyszer rámnéz és mosolyra torzul az arca,
Lelketlen lehelletén ott él a fagy, s kinevet engem,
Rajtam nevet a saját, őrült tükörképem.
Határozottan kijelentem, hogy valószinűleg elment az eszem!
Apró kezem ökölbe szorul, benne egy sziv is elfér,
S belehull a tükörbe, mig fehér táncra nyilik sok kicsi ér.
És ő csak nevet, ostoba szerzet! "Fogd be a szád! Dögölj már meg!"
És érzem, hogy arcom hófehér, körülöttem a padlón virágzik a vér.
Nagy, fényes tükör előtt állok,
Sugarak fognak körbe, kötnek gúzsba,
S belém vágnak, mint kés a húsba.
Jól hangzik nem?
A tükörképem bambán mered rám,
Mint régi filmen a falu bolondja,
És nem vagyok egyáltalán biztos,
De mintha valahonnan ismerem.
Barna szememben magamat látom,
Mindazt, amit gyűlölök, ott áll
S engem néz halkan, a tükör túloldalán,
Bőrének minden pórusa egy élő halál kórusa.
Egyszer rámnéz és mosolyra torzul az arca,
Lelketlen lehelletén ott él a fagy, s kinevet engem,
Rajtam nevet a saját, őrült tükörképem.
Határozottan kijelentem, hogy valószinűleg elment az eszem!
Apró kezem ökölbe szorul, benne egy sziv is elfér,
S belehull a tükörbe, mig fehér táncra nyilik sok kicsi ér.
És ő csak nevet, ostoba szerzet! "Fogd be a szád! Dögölj már meg!"
És érzem, hogy arcom hófehér, körülöttem a padlón virágzik a vér.
Rácsok közt az állat
Rácsok közt az állat
Egy sötét kis ketrecben ülök
Egyedül és egyre csak kaparok,
Kaparom a ketrecem betonalját,
Ki tudja, hátha kijutok.
Otthonom a ketrec, mint másnak a világ
De nekem nem nő itt sem méreg, sem virág.
Milyen nevetséges és egyben szánalmas,
Az isten verje meg, a levegő is ártalmas!
Csak kuporgok tejfehér rácsok közt,
Ha ennivalót dobsz, ne tedd be a kezed,
Mert esküszöm, hogy leharapom,
Söt mi több, ha lehet, szembe is köpöm!
Van egy olyan érzésem, hogy valamit elszúrtam,
Ha egyszer itt kötöttem ki, bár lehet, hogy csak ostoba voltam,
Aminek meg örülhetek, hiszen rosszabb is lehetett volna,
Születhettem volna vaknak és süketnek egészen máshova.
Kaparok a rácsok között, mint róka az odúban,
Tekintetek néznek mint halat az akváriumban
Sárga szemű macskák, torkukban összefut a nyál,
Rám pedig a halmennyország vár. Kár.
Egyre kisebb leszek, az emberek talán már észre sem vesznek,
Fehér rácsaim közt elveszek a sötétben, s felém patakok csörgedeznek.
Lassan feloldódom, s elfolyok, mint a homok, apró kövek közt apróra porladok,
S esőcseppbe zárva a Naphoz talán egyszer majd feljutok.
De addig tovább fújok, üvöltök, sirok, didergek, kaparok, mig kezemről lehasad a köröm, de hiába állsz és vigyorogsz a rács előtt; nekem akkor sincs szükségem rád!
Egy sötét kis ketrecben ülök
Egyedül és egyre csak kaparok,
Kaparom a ketrecem betonalját,
Ki tudja, hátha kijutok.
Otthonom a ketrec, mint másnak a világ
De nekem nem nő itt sem méreg, sem virág.
Milyen nevetséges és egyben szánalmas,
Az isten verje meg, a levegő is ártalmas!
Csak kuporgok tejfehér rácsok közt,
Ha ennivalót dobsz, ne tedd be a kezed,
Mert esküszöm, hogy leharapom,
Söt mi több, ha lehet, szembe is köpöm!
Van egy olyan érzésem, hogy valamit elszúrtam,
Ha egyszer itt kötöttem ki, bár lehet, hogy csak ostoba voltam,
Aminek meg örülhetek, hiszen rosszabb is lehetett volna,
Születhettem volna vaknak és süketnek egészen máshova.
Kaparok a rácsok között, mint róka az odúban,
Tekintetek néznek mint halat az akváriumban
Sárga szemű macskák, torkukban összefut a nyál,
Rám pedig a halmennyország vár. Kár.
Egyre kisebb leszek, az emberek talán már észre sem vesznek,
Fehér rácsaim közt elveszek a sötétben, s felém patakok csörgedeznek.
Lassan feloldódom, s elfolyok, mint a homok, apró kövek közt apróra porladok,
S esőcseppbe zárva a Naphoz talán egyszer majd feljutok.
De addig tovább fújok, üvöltök, sirok, didergek, kaparok, mig kezemről lehasad a köröm, de hiába állsz és vigyorogsz a rács előtt; nekem akkor sincs szükségem rád!
Subscribe to:
Posts (Atom)