T'Ghóbila

Az elmúlt éjjel is elég fura dolgot álmodtam. Egy elveszett országról álmodtam, a Himalája vonala fölött. Ez az ország T'Ghóbila. Igy hívták ha jól emlékszem, még leírva is láttam. Azt álomdtam, hogy gyerek vagyok, és valaki T1Ghóbila-ról mesél, amely azóta eltűnt. Megszűnt. Aztán visszamentem a múltba...T'Ghóbila háborúban állt egy másik országgal, vagy valami ilyesmi. Én egy katonai táborban voltam, vártuk a szövetségeseket...vagy talan a leigázókat? Nem tudom. Amerikaiak voltak, talán...de az is lehet, hogy németek. Tudom, hogy a nyakamba beleállt két nyílvessző, s azt mondták meg fogok halni. Aztán kihúzták, én még valami koszos medencét is atúsztam, csak, hogy lássák, élek. Erre valami díszküldöttség úgy döntött, lepuffantanak, hogy ne haldokoljak ott, ha kell ha nem. Erre felébredtem. Mikor visszaaludtam, az álom folytatódott. Ekkor még hátrább voltam az időben. Én voltan T'Ghóbila királynője. Csak éppen utaztam valahova vonattal, mert valami szemtelen összeesküvést szőtt ellenem. Útközben láttam egy állatkiállítást, ahol koala maci is volt. Épp le akartam fényképezni a macit, hogy feljelentsem az állatvédőknél a tulajdonost, amiért védett állatot hordoz magával, de aztán észrevettem, hogy nem is koala, hanem T'Ghóbila hegyvidékein honos pöttyös, kistestű pumáról, meg oroszlánról van szó. Akik békésen laktak együtt egy halom fehér, szintén T'Ghóbila-i hegyi fecskével. Azért mégsem tetszettek a bezárt állatok, s eldöntöttem, hogy amint visszaérek a palotába, gondoskodom erről. Ezután még hátrább kerültem az időben. 1600 körül voltam. S mindent kívülről láttam, mint egy filmet. Az első jelenetben esett és szinte viharosan fújt a szél. Egy elég fiatal, talán 30 körüli nő térdelt a vérpadon...mögötte karddal állt a bakó. A következő jelenetben ugyanaz a nő egy nagy teremben volt. Hosszú szőke haja volt, két befont hajtincs koronaként ölelte körbe a homlokát. Ruhája hosszú volt, egyszerű, de fennséges. Olyan "Trisztán és Izolda" típusú...ha látta valaki azt a néhány évvel ezelőtti filmet. Na, olyan stílusú. Egyszerű, praktikus. Nem volt agyondíszítve...de szép volt. Mondom, elég keltául öltözködött a népem az 1600-as évek elején. Ott a Himalája környékén. A király felszólította a feleségét, hogy szüljön fiút a trón számára. Ott volt a "sikertelen gyermek" is, a királylány, akinek ugyanolyan ezüstszőke haja volt, mint az anyjának. Később megtudtam, hogy a királynét kivégezték, mert nem szült fiút. Én erre csak annyit mondtam, hogy a királyné megtanulhatta volna Boleyn Anna sorsából, hogy aki nem királyi vérből való, az ne menjen férjhez egy királyhoz. Ez a király is olyan VIII Henrik típus volt...elborzadtam, s sajnáltam szegény asszonyt. Őt készültek kivégezni abban az esőben. S ekkor végleg felébredtem. Hát ennyi. Fura vagyok, mi?