Tükör-A másik én

Tükör-A másik én


Nagy, fényes tükör előtt állok,
Sugarak fognak körbe, kötnek gúzsba,
S belém vágnak, mint kés a húsba.
Jól hangzik nem?

A tükörképem bambán mered rám,
Mint régi filmen a falu bolondja,
És nem vagyok egyáltalán biztos,
De mintha valahonnan ismerem.

Barna szememben magamat látom,
Mindazt, amit gyűlölök, ott áll
S engem néz halkan, a tükör túloldalán,
Bőrének minden pórusa egy élő halál kórusa.

Egyszer rámnéz és mosolyra torzul az arca,
Lelketlen lehelletén ott él a fagy, s kinevet engem,
Rajtam nevet a saját, őrült tükörképem.
Határozottan kijelentem, hogy valószinűleg elment az eszem!

Apró kezem ökölbe szorul, benne egy sziv is elfér,
S belehull a tükörbe, mig fehér táncra nyilik sok kicsi ér.
És ő csak nevet, ostoba szerzet! "Fogd be a szád! Dögölj már meg!"
És érzem, hogy arcom hófehér, körülöttem a padlón virágzik a vér.