Üvöltő szelek/Wuthering Heights- Catherine Earnshaw

II. A szereplők

b.) Catherine Earnshaw ( majd Catherine Linton, Edgar felesége, Heathcliff szerelme):

Catherine Earnshaw az Earnshaw család fiatalabbik gyermeke, hasonlóan bonyolult jellem, akár Heathcliff. Már gyermekkorában megmutatkozik makacs, erős természete. Hamar szívébe fogadja a jövevény kisfiút, akit bátyja gyűlöl. Nelly azt mondja róla, hogy már gyermekként is nagyon elbűvölő, igazi kis zabolátlan tündér. Apja nem tudta igazán szeretni, mert túl féktelen és önfejű. Pedig a kislány szereti őt, de az állandó visszautasítás miatt egyre messzebb kerül apjától, egyre kevésbé érdekli, hogy a kedvében járjon.
Apja halála után Hindley neveli őt tovább, de nem tudja pótolni az apát. Cathy-t nagyon elszomorítja, hogy bátyja rosszul bánik Heathcliff-el. Mély rokonszenv van közöttük, kapcsolatuk inkább baráti, mint testvéri.
Mikor Cathy 12 éves lesz (vagyis nem sokkal az öreg Earnshaw halála után), akkor tapasztalhatjuk először, hogy az ifjú Heathcliff érzései kezdenek más irányt venni. A Trushcross Grange-ben tett első látogatásuk után mondja róla a fiú, hogy Cathy elbűvölő, sőt mi több, különb mindenkinél. Maga Cathy is ekkor kezd ráébredni magasabbrendűségére. Hiúsága is akkor kezd ébredezni, mikor megismerkedik és hozzászokik a Linton család finom életmódjához és rádöbben, hogy mekkora a szakadék közte és eddigi barátja között.
Hajlamos a hazugságra: szépségével és kedvességével elbűvöli a Linton családot, de otthon teljesen másképp viselkedik. Noha ez nem is annyira hazugság, mint inkább megfelelési vágy. Szeretné, ha környezete szeretné és nagyravágyó természetének jól esik, hogy csodálják. S mivel ezt az odaadó csodálatot otthon nem kapta meg sem apjától, sem testvérétől, hát megpróbálja a Lintonoktól elnyerni. Ennek az lesz a következménye, hogy 15 éves korára gőgös lesz és akaratos. Nelly nem is tagadja, hogy nem szerette.
A hazugság mellett a durvaság is egyik nagy hibája: Edgar egyik látogatásának alkalmával először felpofozza Nelly-t, majd a kis Hareton-t bántja, majd végül a fiatal Linton-t is egy csattanós pofonnal "jutalmazza", amiért közbe akart lépni. Képtelen uralkodni érzésein (például a haragján, amit sem lecsillapítani, sem leplezni nem tud) és haragja sokszor azokat sújtja, akik először a keze ügyébe kerülnek és nem azokat akik megharagították. Ebben bátyjára hasonlít, hiszen ő is dühöngő őrültként zúdítja környezetére haragját, de amíg ő az ital hatására veszti el a fejét, addig húga a lelkében dúló ellentétek hatása alatt. Ehhez hozzátartozik az is, hogy sokszor nem bírja elviselni az igazságot és igyekszik nem gondolni a problémákra ahelyett, hogy megoldást keresne rájuk. Ez a tulajdonság az, ami végül is oda vezet, hogy durva legyen Nelly-vel, az unokaöccsével és végül Linton-al is. Cathy igazi haragjának oka nem az, hogy Nelly nem engedelmeskedik neki, hanem az, hogy korábban összeveszett Heathcliff-el. Mikor Heathcliff kéri a lányt, hogy ne fossza meg őt a társaságától csak azért, hogy a Linton család gyermekeivel töltse az időt, a lány a szemébe vágja, hogy ostobaság Heathcliff részéről, hogy számon tartja, mit csinál Cathy és főleg (ezzel bántva meg legjobban a fiút) ostobának nevezi, mondván: nem társaság az, mikor valaki nem tud semmit és nem beszél semmiről. Ezzel a mondattal nagyon megbántja barátját és ezt jól tudja. Azonban az is látszik, hogy gőgjével valójában a saját bizonytalanságát akarja leplezni és saját bűntudatát, hiszen Heathcliff-nek igaza van.
Hajlamos arra, hogy megszégyenítsen másokat. Itt nem csak Heathcliff-ről van szó, de Isabella-ról és Edgar-ról is. Isabella-t azzal sérti meg, hogy kellemetlen helyzetbe hozza Heathcliff előtt, felfedve a lány szerelmét iránta. Edgar-t pedig azzal, hogy kigúnyolja őt (ugyancsak Heathcliff előtt).

Tehát Cathy egy gőgös, szertelen, féktelen, türelmetlen és néha durva teremtés. Hogy lehetett belé ennyire szerelmes Heathcliff és Edgar egyaránt?
Nos, Cathy-nek voltak pozitív tulajdonságai is. Varázslatos szépsége (Nelly szerint 15 éves korában nem volt nála szebb leány a vidéken), vidámsága, életkedve vonzza a két férfit. Heathcliff-t azért, mert rokon lélekre talál a lányban, Edgar-t azért, mert éppen ellentéte az ő megfontolt, nyugodt (már-már túlságosan nyugodt) és kimért természetének. Az ami a Lintonok szemében vadság és civilizálatlanság, az Cathy (és Heathcliff) szemében szabadság, életöröm, erő és akarat.
Ugyanakkor képes mély érzésekre is. Heathcliff iránti szerelme olyan természetesen alakul ki, hogy talán egyikük sem veszi észre, hogy hogyan is történt (és a regényben sokáig senki nem is nevezi szerelemnek az Earnshaw-lány és az árva fiú kapcsolatát) és talán mindketten azt hiszik, hogy egyoldalú a lángolás. (Heathcliff nem öltözteti érzéseit szavakba, így a lány sem beszél neki érzéseiről...sőt, azt hiszi, hogy talán a fiú nem is tudja, mi a szerelem)
Cathy bevallja Nelly-nek, hogy Linton iránti szerelme merő szeszély és múló érzelem, míg Heathcliff iránti szerelme mély és örök. Számára a világ csak Heathcliff-el teljes. Híres monológjából (mely a "Nelly, én Heathcliff vagyok!" mondattal éri el tetőpontját) kiderül, hogy lelke sokkal mélyebb, gondolkodása sokkal széleskörűbb, mint elsőre gondolni lehetne. Hisz abban, hogy mindenkinek van egy "másik fele" és úgy érzi, Heathcliff az ő másik fele. És ebben a ritka pillanatban ő, aki sokszor kerülte az igazság kimondását, bevallja, hogy lelkiismerete szerint tudja, hogy nem lenne joga Edgar felesége lenni, annyira különböznek egymástól. Sőt, azt is bevallja, hogy ha más volna a helyzet, soha nem is gondolt volna ilyesmire. De ugyanakkor azt is belátja, hogy jelenleg nincs kilátása arra, hogy Heathcliff felesége lehessen (lealacsonyodna és koldus lenne mindkettőjükből)...de ahhoz nem elég erős, hogy várjon kedvesére. Inkább választja az anyagi biztonságot és a jólétet egy előnyös házasság által (amit a családja és a társadalom amúgy is elvárnak tőle), mint a bizonytalan jövőt a szeretett férfi oldalán.

Képes a más érdekeit a maga érdekei fölé helyezni, még ha a célhoz vezető út nem is helyes. Szívén viseli Heathcliff sorsát, szeretné őt kiemelni alacsony sorából; ennek eléréséhez az a saját anyagi függetlenségét látja a legmegfelelőbbnek, ami egy újabb ok a szemében a házasságra. Ugyanez a tulajdonság jelenik meg akkor is, mikor azt ajánlja Heathcliff-nek, hogy ha valóban szereti Isabella-t vegye feleségül, sőt talán még hajlandó is lenne a házasságot elősegíteni.
Ugyanakkor felelősséget érez bátyja iránt (többször elhangzik a regényben, hogy tulajdonképpen ő és az iránta érzett tisztelet védi meg Hindley-t a testi bántalmazástól) és ő az egyetlen, aki a igazán kiismeri és irányítani tudja Heathcliff-t.
Ezt az is bizonyítja, hogy mikor Isabella bevallja neki Heathcliff iránt érzett szerelmét, figyelmezteti Isabella-t arra, hogy Heathcliff-t csak a lány vagyona érdekli, semmi más. Részletesen felvázolja neki Heathcliff rossz tulajdonságait és gonoszságát. Figyelmezteti Isabella-t, hogy Heathcliff sosem lenne képes őt szeretni, hogy kapzsi és könyörtelen. De arról már nem beszél (hiszen magának sem vallja be), hogy ő minden rossz tulajdonsága ellenére is szereti Heathcliff-t. Catherine ellenzi Isabella szerelmét Heathcliff iránt, de nem csak Isabella iránti aggodalomból, hanem féltékenységből is.
Egy alkalommal nyílt összetűzésre kerül a sor Heathcliff és Edgar között, aki kitiltja felesége gyermekkori barátját a házából, miután az Catherine figyelmeztetése ellenére udvarol Isabella-nak. Catherine ismét választás elé kerül: Edgar vagy Heathcliff? Lelke ismét ketté szakad, akárcsak akkor, mikor Heathcliff 3 és fél évvel korábban megszökött Szelesdombról. Akkor belebetegedett, most valósággal beleőrül a férfi elvesztésébe. Utolsó találkozásuk megrázó és viharos. Először vallanak egymásnak nyíltan szerelmet. Heathcliff Catherine szemére veti, hogy elhagyta őt, annak ellenére, hogy szerette és, hogy szenvedni fog miatta akkor is, mikor a lány már békében nyugszok. Catherine pedig azt mondja, hogy nem fog békében nyugodni amíg Heathcliff újra vele nem lesz. Tehernek érzi az általa választott életet és várja, hogy kiszabaduljon egy boldogabb világba, ahová magával viheti Heathcliff-t. "Messze felettetek lesze és túl mindnyájatokon."

Catherine Earnshaw szenvedélyes, erős természet, makacs és féktelen (Kenneth is megemlíti egyszer Nelly-nek, hogy nem szabadna Catherine-el ellenkeznie, mert az Earnshawk-nak heves a természete. Catherine-nek pedig különösen az.), akárcsak Heathcliff, ő is csak teljes intenzitással képes az érzelmeit megélni. Alapjában véve nem rossz (hiszen megtiltotta Heathcliff-nek, hogy madarakat öljön meg, és ő nem is tette többé,) valamint azt is jól tudja, hogy ő a pajzs Hindley számára, mely megvédi a bántalmaktól. De ugyanakkor kedves, életvidám, szabad lélek, aki nem tartozik a kifinomult Linton családba, igazi helye a lápon van, melyet szabadon bejárhat Heathcliff-el.

Catherine sötét hajú, fekete szemű, (valószínűleg) kreol bőrű lány (egyszer megemlíti ugyanis, hogy nem irigyli Isabella fehér bőrét, szőke haját), sugárzóan szép. Mellesleg ő az egyik "legtitokzatosabb" szereplő (hiszen arcképét levették a falról és így Lockwood nem láthatja, milyen volt; leánya pedig nem sokban hasonlít rá). Ezek a külső tulajdonságok, egyesülve a lány negatív és pozitív tulajdonságaival, alkotják annak tündéri, elbűvölő jellemét. Cathy élete saját választása miatt alakul rosszul, de erre a választásra részint belső, részint külső körülmények késztetik. Belső körülménynek tekinthető saját büszkesége, nagyravágyása, hiúsága és szeretet-éhsége. Külső körülmény, hogy ezt a választást saját bátyja és társadalmi helyzete is elvárják tőle. De ez a választás törést eredményez a lelkében, s végül az őrületbe, majd a halálba kergeti.
Edgar gyakran mondogatja, hogy ha nincs Heathcliff, Catherine is élne.
Heathcliff halála után a falubeli emberek látni vélik a lápon a két szerelmes kísértő alakját, sőt Joseph, a szolga szerint a házban is jelen vannak.

Tél, tavasz...

Évekkel ezelőtt történt, szinte gyermek volt még, 15 éves. Idegen városban, idegen ég alatt, idegen levegőt szívva nehéz volt a nap. Az ablak előtt állt, a borús, sápadt eget nézte, a szürke szennyes utcákat és várt. Szünet volt éppen. Várta, hogy ez a nap is elteljen, mikor valaki odalépett hozzá és nagyon kedvesen megkérdezte:
-Mit csinálsz?
-Várok.-felelte a lány álmodozón és egy fokkal hidegebb hangon, mint kellett volna. Magában azt gondolta, hogy minek zavarják meg ezt a magányos, roppant költői pillanatot és ha már megzavarják, akkor illik valami tömör és mély választ adni rá, hogy legalább valamivel menteni lehessen a menthetőt és a pillanat ünnepélyes komorsága ne tűnjön el. Hiába, már csak ilyen végletekben gondolkodott.
-Mire?-kérdezte a hang, éppoly kedvesen, mint az imént.
-Hogy havazzon.
...És mégis elmúlt! A lány ugyanis ekkor a beszélő felé fordult, kissé cinikus mosollyal, amiről biztosra vette, hogy elüldözi a betolakodót. De ehelyett az a gondolat hasított belé, hogy ennek a kedves teremtésnek milyen gyönyörű a szeme és elbűvölő a mosolya. A szeme olyan volt mint a tavasz, csillogó és üde, mosolya őszinte, mint egy gyermeké és ugyanakkor cinkos. És már nem volt tél csak tavasz, tavasz, tavasz! És nem volt szürke csak zöld és nem volt felhő csak napsugár. És sokkal később, mikor átalakult benne minden és miután sok fájdalom és sok-sok okozott és (legalább is önmagának meg nem bocsátott) lelki seb árán letisztult a lélek minden rendellenes lüktetése és nem maradt utánuk sötétség és kétségbeesés, hanem csak valami bágyadt szomorúság és egy bőséges adag cinizmus, páncélnak a kagylótest fölé...akkor ez a tavasz-színű, tavaszízű és tavaszragyogású szempár ragyogott fel álmainak sötétjében hosszú időn át. Még akkor is, ha ez neki magának semmit nem használt, és ha már sok minden átértékelődött benne, de a kiindulás sohasem változik. Szeretet.

Wuthering Heights/Üvöltő szelek- Summary

I've been thinking a great deal, trying to chose the first book and movie i should be talking about. I've been thinking i should be choosing a book I've read more than once. I've started writing it in Hungarian...now here it is in English.

I. The story

This is Emily Bronte's only novel, published in 1847. The novel tells the story of two families, two generations, it relates 30 years of their lives. There are two narrators: the first is Mr Lockwood, a young man from London, who has come to rent Trushcross Grange, the second is Ellen "Nelly" Dean, the housekeeper in Trushcross Grange. After calling on his landlord, Mr. Heathcliff and having a rather unpleasant experience, he asks her to tell him more about this very unusual family he has met in his landlord's house, a place called Wuthering Heights.
Her story is starting about 30 years ago (the novel itself starts in 1801, with the arriving of Mr. Lockwood and ends in 1802), when Nelly was only a girl of 14 herself, Hindley as well (the two of them had the same age, maybe she being older a few moths than Hindley, as her mother used to be his wet-nurse). Hindley and his 6 year old sister, Cathy, were the children of the respected and wealthy Earnshaw family, living in their old family home, Wuthering Heights (built in 1500). This harmony is disturbed by the arrival of a young (probably gipsy) orphan boy, found by Mr. Earnshaw on the streets of Liverpool. He is adopted by the Earnshaw family, in spite of the children hating him at first. He is named "Heathcliff", after a dead son of the Earnshaw couple, but as he never takes the family's surname, he is only known as Heathcliff, the name becoming both his Christian and surname. The first one to warm up to him is the young Cathy, who is only one year younger than Heathcliff (though nobody has ever really known his age, he must have been 7 at the time). They were two wicked creatures, free spirits, strongheaded, and more than that, the boy was always doing what Cathy had asked or commanded him to do. He was even more attached to the girl, than to Mr. Earnshaw, even though this silent and self-possessed boy became his favourite son. Heathcliff is not liked by the other children, servants or master alike. Hindley is growing to hate him more and more, and two years later, when his mother dies, he sees Heathcliff as the one who would steal his father's affections from him. Approximately at the age of 17, Hindley is sent to college. Three years later the old Mr. Earnshaw dies, so Hindley (along with his wife, Frances) becomes the new master of the house. His hatred towards Heathcliff is growing day by day so much, that the one-time favourite child becomes an uneducated servant. But not even this cruelty and big social difference can separate the two loyal friends: Cathy and Heathcliff.
One evening the the 12 years-old Cathy and the young lad Heathcliff, being neglected by Hindley, are running away from Wuthering Heights to Trushcross Grange. After a rather unpleasant and informal visit at the Linton's family home, Heathcliff is sent back to the Heights, while Catherine, being bitten by the dog (as the whole household thought that Heathcliff and her were robbers), is kept there for five weeks to recover. After her returning she is much changed. She is more civilised, she looks more like a proper lady then the little savage girl she used to be. Her newly discovered charm and beauty make her a favourite at the Linton's, and make Heathcliff admire her even more than before. But he is not the only one to discover her beauty, but also the young Linton Edgar starts showing interest in her. Soon after, Frances gives birth to Hareton, Hindley's son and dies a few weeks later as she is suffering of consumption for years. The children, including not only his sister and Heathcliff, but now his own son, Hareton are neglected and tortured by Hindley.
When Cathy turns 15, she becomes the most beautiful girl in the county, being equally admired by the 16 years-old Heathcliff and the 17 years-old Edgar Linton. And Cathy is being unable to chOose between them. After a quarrel between her and Heathcliff, she reveals to Nelly that Edgar Linton has asked her to marry her, and she has accepted it. She also reveals that she is in love with Heathcliff, even though she has feelings for Edgar, she knows that she doesn't belong to his world. The only real reason why she is marrying Linton is to help Heathcliff free himself from Hindley's power.
Heathcliff overhears the conversation between Nelly and Cathy, and leaves the house when Cathy sais that marrying Heathcliff would be a degradation to her, so he doesn't find out that she is deeply in love with him. Heathcliff runs away, Cathy becomes very ill, and 3 years later she marries Edgar Linton.
Their happiness is short-lived, thanks to Heathcliff's sudden return, which brings back their feelings even stronger. Heathcliff is now a wealthy gentleman, and this new situation makes Edgar even more jealous. But very soon he has to discover that he cannot keep the peace of his household as long as Heathcliff is constant guest in Trushcross Grange. The reason why is Isabella Linton's sudden childish love for Heathcliff. When this is revealed to him by Cathy, he laughs at it first, but when he realizes the potential it has, he decides to act. After a conflict between him and the Linton couple he is banished from the Grange and Cathy becomes very ill, even more ill then she has been when Heathcliff has run away.
To take his revenge on Edgar, Heathcliff persuades the lovely but naive Isabella (who is just 18) to run away with him. Edgar doesn't do anything in attempt of bringing her back. Two months later the runaways come back and Isabella sends a latter to Nelly, revealing that she is not happy with Heathcliff, since she has realised that her husband is not in love with her and never has been. His true and only love is Cathy.
With Nelly's help Heathcliff goes back to the Grange when he is sure to find Cathy alone. They confess their love for each other for the first and last time. Heathcliff realises how cruel she had been to him when,-in spite of loving him-, chose to marry Edgar. Cathy asks for forgiveness, telling him, that she is willing to die for her mistakes and she forgives him for leaving her for 3 years.
"I love my murderer-but yours! How can I?" " I cannot live without my life, i cannot live without my soul." "I shall not be at peace! (...) I only wish us never to be parted!"- these are amongst their last words to each other, and they fully express the desperate deepness of their love.
A few hours later Cathy gives birth to Edgar's daughter, Catherine and dies. Her death leaves both men who love her in misery: Heathcliff becomes cruel and bitter, while Edgar becomes sad in a reluctant way. He wishes to be dead soon in hoping to find his wife soon, as Heathcliff prays for her to haunt him, because he can't bear the thought of losing her.
Not long after his sister's death, Hindley follows her to the grave (Joseph thinks that Heathcliff has had a part in his death). Hareton, his son, becomes a servant in his own home, Heathcliff being the owner now. Soon after Cathy's death Isabella manages to run away from Wuthering Heights, moves to London and 6 months later she gives birth to Heathcliff's son, Linton.

12 years later, after Isabella's death, Edgar brings the young Linton to the Grange, hoping that he can raise the child himself, but he is taken away. He must go and live with his father and the next time Linton and Cathy see each other, they are both seventeen.
Heathcliff encourages the young Catherine's visits at Wuthering Heights hoping that she would fall in love with Linton. And that happens. On one occasion Heathcliff lures Nelly and Cathy into the house and keeps them there for five days, until she gets married to Linton. With his help she manages to run away to say goodbye to her dieing father. Soon after his death, Linton dies too. Heathcliff becomes the owner of both Wuthering Heights and Trushcross Grange. This happens one year before Lockwood's arrival. After he gets better, he leaves Trushcross Grange, being convinced that it is for the best that he is not in love with the young widow (at the beginning he planned to seduce her) and thinking that he would never come back ever again.

But next year he does come back and the ending of the story is revealed.
After Linton's death Catherine is very cold and bitter to everyone, including Hareton (who is the only person who respects and even loves Heathcliff---even Heathcliff loves him, in his way). But as she warms up to her, he reveals his love for Cathy and Cathy grows to love him too. The power of their love, the memories they bring back defeat Heathcliff. He can't even bear to see them, he can't sleep at night, he can't eat, he starts hallucinating (he probably sees Cathy's ghost) and soon dies. Nelly tells Mr. Lockwood that Hareton and Cathy are going to be married and they will move to Truschross Grange after their wedding. Wuthering Heights will be locked. She also reveals him that it is rumored that Heathcliff and Cathy Earnshaw still walk the moor around Wuthering Heights.


This is video featuring some scenes from an italian version of Wuthering Heights from 2004, called Cime tempestose. (Music: H.I.M.- Gove with the Sin)
Video by mauvemailed.