II. A szereplők
b.) Catherine Earnshaw ( majd Catherine Linton, Edgar felesége, Heathcliff szerelme):
Catherine Earnshaw az Earnshaw család fiatalabbik gyermeke, hasonlóan bonyolult jellem, akár Heathcliff. Már gyermekkorában megmutatkozik makacs, erős természete. Hamar szívébe fogadja a jövevény kisfiút, akit bátyja gyűlöl. Nelly azt mondja róla, hogy már gyermekként is nagyon elbűvölő, igazi kis zabolátlan tündér. Apja nem tudta igazán szeretni, mert túl féktelen és önfejű. Pedig a kislány szereti őt, de az állandó visszautasítás miatt egyre messzebb kerül apjától, egyre kevésbé érdekli, hogy a kedvében járjon.
Apja halála után Hindley neveli őt tovább, de nem tudja pótolni az apát. Cathy-t nagyon elszomorítja, hogy bátyja rosszul bánik Heathcliff-el. Mély rokonszenv van közöttük, kapcsolatuk inkább baráti, mint testvéri.
Mikor Cathy 12 éves lesz (vagyis nem sokkal az öreg Earnshaw halála után), akkor tapasztalhatjuk először, hogy az ifjú Heathcliff érzései kezdenek más irányt venni. A Trushcross Grange-ben tett első látogatásuk után mondja róla a fiú, hogy Cathy elbűvölő, sőt mi több, különb mindenkinél. Maga Cathy is ekkor kezd ráébredni magasabbrendűségére. Hiúsága is akkor kezd ébredezni, mikor megismerkedik és hozzászokik a Linton család finom életmódjához és rádöbben, hogy mekkora a szakadék közte és eddigi barátja között.
Hajlamos a hazugságra: szépségével és kedvességével elbűvöli a Linton családot, de otthon teljesen másképp viselkedik. Noha ez nem is annyira hazugság, mint inkább megfelelési vágy. Szeretné, ha környezete szeretné és nagyravágyó természetének jól esik, hogy csodálják. S mivel ezt az odaadó csodálatot otthon nem kapta meg sem apjától, sem testvérétől, hát megpróbálja a Lintonoktól elnyerni. Ennek az lesz a következménye, hogy 15 éves korára gőgös lesz és akaratos. Nelly nem is tagadja, hogy nem szerette.
A hazugság mellett a durvaság is egyik nagy hibája: Edgar egyik látogatásának alkalmával először felpofozza Nelly-t, majd a kis Hareton-t bántja, majd végül a fiatal Linton-t is egy csattanós pofonnal "jutalmazza", amiért közbe akart lépni. Képtelen uralkodni érzésein (például a haragján, amit sem lecsillapítani, sem leplezni nem tud) és haragja sokszor azokat sújtja, akik először a keze ügyébe kerülnek és nem azokat akik megharagították. Ebben bátyjára hasonlít, hiszen ő is dühöngő őrültként zúdítja környezetére haragját, de amíg ő az ital hatására veszti el a fejét, addig húga a lelkében dúló ellentétek hatása alatt. Ehhez hozzátartozik az is, hogy sokszor nem bírja elviselni az igazságot és igyekszik nem gondolni a problémákra ahelyett, hogy megoldást keresne rájuk. Ez a tulajdonság az, ami végül is oda vezet, hogy durva legyen Nelly-vel, az unokaöccsével és végül Linton-al is. Cathy igazi haragjának oka nem az, hogy Nelly nem engedelmeskedik neki, hanem az, hogy korábban összeveszett Heathcliff-el. Mikor Heathcliff kéri a lányt, hogy ne fossza meg őt a társaságától csak azért, hogy a Linton család gyermekeivel töltse az időt, a lány a szemébe vágja, hogy ostobaság Heathcliff részéről, hogy számon tartja, mit csinál Cathy és főleg (ezzel bántva meg legjobban a fiút) ostobának nevezi, mondván: nem társaság az, mikor valaki nem tud semmit és nem beszél semmiről. Ezzel a mondattal nagyon megbántja barátját és ezt jól tudja. Azonban az is látszik, hogy gőgjével valójában a saját bizonytalanságát akarja leplezni és saját bűntudatát, hiszen Heathcliff-nek igaza van.
Hajlamos arra, hogy megszégyenítsen másokat. Itt nem csak Heathcliff-ről van szó, de Isabella-ról és Edgar-ról is. Isabella-t azzal sérti meg, hogy kellemetlen helyzetbe hozza Heathcliff előtt, felfedve a lány szerelmét iránta. Edgar-t pedig azzal, hogy kigúnyolja őt (ugyancsak Heathcliff előtt).
Tehát Cathy egy gőgös, szertelen, féktelen, türelmetlen és néha durva teremtés. Hogy lehetett belé ennyire szerelmes Heathcliff és Edgar egyaránt?
Nos, Cathy-nek voltak pozitív tulajdonságai is. Varázslatos szépsége (Nelly szerint 15 éves korában nem volt nála szebb leány a vidéken), vidámsága, életkedve vonzza a két férfit. Heathcliff-t azért, mert rokon lélekre talál a lányban, Edgar-t azért, mert éppen ellentéte az ő megfontolt, nyugodt (már-már túlságosan nyugodt) és kimért természetének. Az ami a Lintonok szemében vadság és civilizálatlanság, az Cathy (és Heathcliff) szemében szabadság, életöröm, erő és akarat.
Ugyanakkor képes mély érzésekre is. Heathcliff iránti szerelme olyan természetesen alakul ki, hogy talán egyikük sem veszi észre, hogy hogyan is történt (és a regényben sokáig senki nem is nevezi szerelemnek az Earnshaw-lány és az árva fiú kapcsolatát) és talán mindketten azt hiszik, hogy egyoldalú a lángolás. (Heathcliff nem öltözteti érzéseit szavakba, így a lány sem beszél neki érzéseiről...sőt, azt hiszi, hogy talán a fiú nem is tudja, mi a szerelem)
Cathy bevallja Nelly-nek, hogy Linton iránti szerelme merő szeszély és múló érzelem, míg Heathcliff iránti szerelme mély és örök. Számára a világ csak Heathcliff-el teljes. Híres monológjából (mely a "Nelly, én Heathcliff vagyok!" mondattal éri el tetőpontját) kiderül, hogy lelke sokkal mélyebb, gondolkodása sokkal széleskörűbb, mint elsőre gondolni lehetne. Hisz abban, hogy mindenkinek van egy "másik fele" és úgy érzi, Heathcliff az ő másik fele. És ebben a ritka pillanatban ő, aki sokszor kerülte az igazság kimondását, bevallja, hogy lelkiismerete szerint tudja, hogy nem lenne joga Edgar felesége lenni, annyira különböznek egymástól. Sőt, azt is bevallja, hogy ha más volna a helyzet, soha nem is gondolt volna ilyesmire. De ugyanakkor azt is belátja, hogy jelenleg nincs kilátása arra, hogy Heathcliff felesége lehessen (lealacsonyodna és koldus lenne mindkettőjükből)...de ahhoz nem elég erős, hogy várjon kedvesére. Inkább választja az anyagi biztonságot és a jólétet egy előnyös házasság által (amit a családja és a társadalom amúgy is elvárnak tőle), mint a bizonytalan jövőt a szeretett férfi oldalán.
Képes a más érdekeit a maga érdekei fölé helyezni, még ha a célhoz vezető út nem is helyes. Szívén viseli Heathcliff sorsát, szeretné őt kiemelni alacsony sorából; ennek eléréséhez az a saját anyagi függetlenségét látja a legmegfelelőbbnek, ami egy újabb ok a szemében a házasságra. Ugyanez a tulajdonság jelenik meg akkor is, mikor azt ajánlja Heathcliff-nek, hogy ha valóban szereti Isabella-t vegye feleségül, sőt talán még hajlandó is lenne a házasságot elősegíteni.
Ugyanakkor felelősséget érez bátyja iránt (többször elhangzik a regényben, hogy tulajdonképpen ő és az iránta érzett tisztelet védi meg Hindley-t a testi bántalmazástól) és ő az egyetlen, aki a igazán kiismeri és irányítani tudja Heathcliff-t.
Ezt az is bizonyítja, hogy mikor Isabella bevallja neki Heathcliff iránt érzett szerelmét, figyelmezteti Isabella-t arra, hogy Heathcliff-t csak a lány vagyona érdekli, semmi más. Részletesen felvázolja neki Heathcliff rossz tulajdonságait és gonoszságát. Figyelmezteti Isabella-t, hogy Heathcliff sosem lenne képes őt szeretni, hogy kapzsi és könyörtelen. De arról már nem beszél (hiszen magának sem vallja be), hogy ő minden rossz tulajdonsága ellenére is szereti Heathcliff-t. Catherine ellenzi Isabella szerelmét Heathcliff iránt, de nem csak Isabella iránti aggodalomból, hanem féltékenységből is.
Egy alkalommal nyílt összetűzésre kerül a sor Heathcliff és Edgar között, aki kitiltja felesége gyermekkori barátját a házából, miután az Catherine figyelmeztetése ellenére udvarol Isabella-nak. Catherine ismét választás elé kerül: Edgar vagy Heathcliff? Lelke ismét ketté szakad, akárcsak akkor, mikor Heathcliff 3 és fél évvel korábban megszökött Szelesdombról. Akkor belebetegedett, most valósággal beleőrül a férfi elvesztésébe. Utolsó találkozásuk megrázó és viharos. Először vallanak egymásnak nyíltan szerelmet. Heathcliff Catherine szemére veti, hogy elhagyta őt, annak ellenére, hogy szerette és, hogy szenvedni fog miatta akkor is, mikor a lány már békében nyugszok. Catherine pedig azt mondja, hogy nem fog békében nyugodni amíg Heathcliff újra vele nem lesz. Tehernek érzi az általa választott életet és várja, hogy kiszabaduljon egy boldogabb világba, ahová magával viheti Heathcliff-t. "Messze felettetek lesze és túl mindnyájatokon."
Catherine Earnshaw szenvedélyes, erős természet, makacs és féktelen (Kenneth is megemlíti egyszer Nelly-nek, hogy nem szabadna Catherine-el ellenkeznie, mert az Earnshawk-nak heves a természete. Catherine-nek pedig különösen az.), akárcsak Heathcliff, ő is csak teljes intenzitással képes az érzelmeit megélni. Alapjában véve nem rossz (hiszen megtiltotta Heathcliff-nek, hogy madarakat öljön meg, és ő nem is tette többé,) valamint azt is jól tudja, hogy ő a pajzs Hindley számára, mely megvédi a bántalmaktól. De ugyanakkor kedves, életvidám, szabad lélek, aki nem tartozik a kifinomult Linton családba, igazi helye a lápon van, melyet szabadon bejárhat Heathcliff-el.
Catherine sötét hajú, fekete szemű, (valószínűleg) kreol bőrű lány (egyszer megemlíti ugyanis, hogy nem irigyli Isabella fehér bőrét, szőke haját), sugárzóan szép. Mellesleg ő az egyik "legtitokzatosabb" szereplő (hiszen arcképét levették a falról és így Lockwood nem láthatja, milyen volt; leánya pedig nem sokban hasonlít rá). Ezek a külső tulajdonságok, egyesülve a lány negatív és pozitív tulajdonságaival, alkotják annak tündéri, elbűvölő jellemét. Cathy élete saját választása miatt alakul rosszul, de erre a választásra részint belső, részint külső körülmények késztetik. Belső körülménynek tekinthető saját büszkesége, nagyravágyása, hiúsága és szeretet-éhsége. Külső körülmény, hogy ezt a választást saját bátyja és társadalmi helyzete is elvárják tőle. De ez a választás törést eredményez a lelkében, s végül az őrületbe, majd a halálba kergeti.
Edgar gyakran mondogatja, hogy ha nincs Heathcliff, Catherine is élne.
Heathcliff halála után a falubeli emberek látni vélik a lápon a két szerelmes kísértő alakját, sőt Joseph, a szolga szerint a házban is jelen vannak.
No comments:
Post a Comment